113654. lajstromszámú szabadalom • Eljárás vastartalmú ércek kohósítására nagyolvasztóban

MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 113654. SZÁM. — XlI/e. OSZTÁLY Eljárás vastartalmú ércek kohósítására nagyolvasztóban. Koller Károly oki. kohómérnök és Gálócsy Zsigmond oki. kohómérnök, mindketten Budapesten. A. bejelentés napja 1934. évi május hó 12-ike. A vaskohászat régi törekvése a nagyolvasztó hatásfokának növelése és ezzel a szükséges drága tüzelőanyag (koksz, faszén) mennyiségének csökkentése, illetve 5 más, olcsóbb tüzelőanyag felhasználásával az üzem gazdaságosságának javítása. Az ezirányú javaslatok és kísérletek azonban eddigelé komoly gyakorlati eredménnyel nem jártak, mert a nagyolvasztó eljárás to elvi kivitelén, különösen a tüzelőanyag megválasztásán és annak elégetéséhez szükséges levegő bevezetési formáján mit sem változtattak. Ezzel szemben a találmány a nagyolvasztó eljárást bizonyos tekintet-15 ben új álapokra fekteti és ezzel — számos egyéb előny mellett — a nagyolvasztó hatásfokának és teljesítőképességének lényeges növekedését éri el. Amíg ugyanis a rendes nagyolvasztó 20 üzemnél az egész tüzelőanyagmennyiséget mindenkor az akna torkánál adagolják és ennek elégetéséhez szükséges oxigént a medence fúvókáin át befújtatott, előmelegített levegővel vezetik be, addig a találmány ér-25 telmében a nagyolvasztóba az eljáráshoz szükséges karbon egy részét és az oxigént olyan forró elégési gázelegy (láng) alakjában visszük be, amelyet a nagyolvasztóval szervesen összefüggő primér elégési tér-30 ben tetszésszerinti primér tüzelőanyagnak hideg vagy előmelegített levegővel, oxigénnel vagy, oxigénben dúsított levegővel való elégetése útján — adott esetben vízgőz és esetleg szénsav vagy szénsavtartalmú gá-35 zok hozzáadása mellett — állítunk elő. A találmány szerint tehát az oxigén elsősorban nem közvetlenül levegővel, hanem oxigénhordozók (szénsav és vízgőz) útján jut a nagyolvasztóba és így a primér égési termékek képzése nagyrészt nem ma- 40 gában a nagyolvasztóban megy végbe, hanem azt a nagyolvasztó munkateréből kivesszük. Minthogy a nagyolvasztóba nem levegő, hanem szénsavtartalmú forró füstgázok, azaz ú. n. lángok jutnak, a találmány szerinti eljárás kivitelére való nagyolvasztót találóan «lángnagyolvasztó»-nak nevezhetjük. A találmánynak megfelelően az eddig egységes terű nagyolvasztó két különálló, 50 de egymással szervesen összefüggő részre oszlik és pedig a primér elégési térre és a tulajdonképeni olvasztó- és redukálótérre. Az elégési térben bármiféle szilárd, folyékony vagy gázalakú, a tulajdonké- 55 peni nagyolvasztó tüzelőanyagától akár teljesen eltérő tüzelőanyagot égetünk el. Az itt képződött igen nagy hőfokú (1000— 2000 C°) füstgázok jutnak azután a nagyolvasztóba, amelyben az olvasztáson kívül 60 lényegileg csak a szénsav, a vízgőz és a vasoxidok redukciója, tehát a tulajdonképeni kohósítás megy végbe. A rajz az eljárás foganatosítására .való lángnagyolvasztó két példaképem kiviteli 65 alakját tünteti fel. A rajzon az 1. ábra a lángnagyolvasztó egyik foganatosítás! alakjának vázlatos hosszmetszete, a ' 2. ábra pedig annak az 1. ábra II—II vpnala szerinti keresztmetszete. A 70 3. ábra a lángnagyolvasztó másik foganatosítási alakjának vázlatos hosszmetszete, a 4. ábra pedig annak a 3. ábra IV—IV vonala szerinti keresztmetszete. 75 A rajzon (A) szokásos kivitelű nagy-