113626. lajstromszámú szabadalom • Eljárás a 4,6-diaminokinolinok származékainak előállítására

A fentemlített acetilezett bázis hidro­kloridjából 36 g-ot kavarás közben, lassan­ként, vízben iszapolt 25 g vasporhoz adunk, melyet vízfürdőn melegítünk. A redukálás befejezte után forrón szűrünk és az oldathoz telített klórnátriumoldatot adunk. Lehűléskor a H CHs .CO.N­XHL N XII. CH, képletű bázis hidrokloridját színtelen, 10 sűrű pép alakjában kapjuk meg, ezt le­szívatjuk és hígított klórnátriumoldattal és kevés jéghideg vízzel mossuk. A terme­lési hányad 29 g. A só vízben sárgás szín­nel könnyen oldódik, erősen higított olda-15 tai kéken fluoreszkálnak, míg alkoholos oldata ibolyaszínben fluoreszkál. A só vizes oldatai lakmusszal lúgosán reagál­nak. Az oldatból az ammónia a bázist ki­csapja, mely vízből való átkristályosítás 20 után 284°-on olvad, miközben megsötéte­dik. Ha az i'ij bázisnak gyengén sósavas oldatához, nátriumniitritoldat kiszámított mennyiségét adjuk, akkor nátriumacetát­oldat hozzáadására szintelen, finom kris-25 tálypép válik !ii. Az új vegyület alkohol­ból való átkristályosítás után 320°-on fe­ketedés közben olvad, vizes ammóniá­ban és nátronlúgban, valamint fölös só­savban könnyen oldódik, míg higított 30 ecetsavban oldhatatlan. A kapott azimlido­vegyület képlete H CH.CO N­H X CH, Az elszappanosított bázis 325—327°-on fe­ketedés és habzás közben olvad. Azok a 35 tények, hogy az új acetiltriaminokinaldin diazovegyületekkel nem kapcsolódik és hogy olyan azimidovegyületet alkot, mely az acetilcsoport lehasítása után diazotál­ható aminocsoportot tartalmaz, csakis az 40 új aminoosoport 3-helyzetével hozhatók összhangba. Ha az új vegyületet olyan alkoholos oldatban főzzük, melyhez kevés koncentrált sósavat adtunk, akkor a 3.4.6-triaminokinaldinnak alkoholban nehezen 45 oldható sósavas sója képződik, mely víz­ben rendkívül könnyen oldódik és oldata ibolyaszínben fluoreszkál. A só 289°-on olvad. 2. 8,6 g 4.6-diaminokinaldint jéggel való hűtés közben 40 cm® koncentrált kénsavba 50 visszük be. Az oldathoz kavarás és minusz Tt) tói minusz 5°-ig" való lehűtés közben lassanként 5 g" kálisalétromot adunk. Rö­vid idő után vett próbaközömbösítésnél sárgásvörös csapadékot ad, mely nátron- 55 lúgban és ammóniában oldható és melyet ecetsav újra kicsap. Egyelőre tehát nyil­vánvalóan egy nitramin képződött. Ha most a hűtőelegyet eltávolítjuk és a hő­mérsékletet lassanként szobahőmérsékle- 60 tig fokozzuk, akkor a reakcióanyagból vett próba fölös nátronlúg hozzáadására sötétvörös csapadékot ad. A reakoióanya­got két óra hosszat állni hagyjuk és az­után jégre öntjük, nátronlúggal lúgossá 65 tesszük, a barnásvörös csapadékot leszí­vatjuk és vízzel mossuk. A csapadékot erősen higított, forró ecetsavban feloldjuk ós a tisztára megszűrt oldatból a szép vö­rös színű bázist, melynek képlete 70 H,N ammóniával kicsapjuk. A bázis vizes al­koholból való átkristályosítás után 225— 226"-on olvad. Fölös sósavval alkoholban nehezen oldódó, csaknem szintelen sót 75 alkot, mely vízben vörösessárga színben könnyen oldódik. Az 1. példában meg­adott módon végzett redukálással az 1. példa végén említett triaminokinaldint állíthatjuk elő. 80 3. 50 cm3 jégecetben feloldott 6,5 g 3-nitro-4.6-diaminokinaldinhoz kavarás és vízfürdőn történő melegítés közben 5 g fa­héjsavkloridot adunk. A 6-cinnamoil­vegyiilet hidrokloridja sűrű, világossárga 85 pép alakjában képződik. A pépet körül­belül 50 cm: ! vízzel hígítjuk és további ka­varás és melegítés közben vasporral redu­káljuk. A redukálás befejezte után a kép­ződött oldatot forrón megszűrjük, a szűr- 90 letet sósavval megsavanyítjuk ós kevés klórn átriumoldatot adunk hozzá. A Cf i H, CH=CH.CO.N

Next

/
Thumbnails
Contents