113619. lajstromszámú szabadalom • Csúszótalpas könnyűfém-dugattyú égési erőgépekhez

MAG TAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 113619. SZÁM. — V/tl/2. OSZTÁLY. Csúszótalpas könnyfém-dugattyú égési erőgépekhez. Kari Schmidt G. m. 1b. H. cég", Neckarsulm (Württem be rg, N émetország'). A bejelentés napja 1935. évi március hó 20-ika. Németországi elsőbbsége 1934. évi julius hó 25-ike. Könnyűfémdugattyúk hő okozta nagymértékű kiterjedésének kiegyenlítésére egész sor dugattyúszerkezetet javasoltak már, melyekkel az anyag hőkiterjedését 5 csökkenteni, illetve kompenzálni törekedtek. így pl. a dugattyúfej és a dugattyúszár különválasztásával, valamint egyúttal a dugattyúfej számára alumíniumnak, a dugattyúszár számára pedig nehéz fém-10 nek alkalmazásával igyekeztek a fenti nehézséget kiküszöbölni. Ekkor azonban e két különböző nemű fém kapcsolásából újabb hátrányok keletkeztek. Kis hő'kiterjedésű acélcsíkok beöntése a dugattyúló szárba még mindig nem minden tekintetben kielégítő. Megkísérelték továbbá a hordozó dugattyúszár-résznek és a dugatytyúnak közvetlen kapcsolatát haránthasítékokkal oldani és e dugattyúszár-részt a 20 dugattyúcsap-szemekkel csupán bordaszerű merevítések révén összekötni. Ekkor a dugattyúfej nagyobb hőkiterjedéséből az <& haszon származik, hogy a dugattyúköpeny a dugattyúcsap irányában kiterjed, 25 miáltal a hordozó dugattyúszár-részek kölcsönös távolsága minden üzemi hőmérsékletnél megközelítően állandó értékű marad. így azt ajánlották, hogy a dugattyúszárt csak a csúszótalp-felületek alkossák. 30 Ekkor azonban a csúszótalp-felületek kapcsolatát a dugattyúcsap-szemekkel ismét csak egy keskeny borda biztosítja, míg a dugattyúcsap-szemek fölött a csúszótalpfelületek egészen a dugattyúcsap-szemek 35 alá bővülnek és itt azokat már csak hasíték választja el egymástól. Ez a szerkezet elkerülhetetlenül a dugattyúköpeny nagymérvű áttöréseit eredményezi, úgy hogy aránylag rövid üzemidő elteltével az olajfogyasztás már nagy. Csúszótalpas 40 dugattyú alkalmazásának olyan módját is ajánlották már, melynél a dugattyú mindkét nyomóoldalára külön állítható és cserélhető csuszkákat esavarolnak. Ezeknek a csuszkáiknak voltaképen nem szabadna í5 merev kapcsolatban állniok a dugattyú -köpennyel, hanem azoknak rugóhatás révén rugalmasan kellene beállniök. Az említett megoldást ennélfogva a gyakorlatban nem lehetett bevezetni. Már az a ja- 50 vaslat is felmerült, hogy a dugattyúcsapszemeket csak a dugattyúfejjel kellene összekötni és ezzel összefüggésben két koncentrikus köpenyrészt alkalmazni, melyek közül a belső gyűrű a dugattyú- 55 csap-szemekkel, a külső gyűrű pedig 90°kal elfordított kapcsolóbordák révén a belső gyűrűvel állna összeköttetésben. Ilyenféle dugattyúkat azonban, nem nevezhetünk csúszótalpas dugattyúknak és 60 azokkal főleg egy igen fontos követelményt nem lehet teljesíteni, nevezetesen a nyomóoldalak bizonyos rugalmas utánaengedését, különösen a felfekvési helyeken, üzem alatt. ' 65 A könnyűfém-dugattyúk szerkesztése terén jelenleg uralkodó felfogás a dugatytyúnak olyan ovális alakot igyekszik adni, melynél a kisebbik tengely a dugattyúcsap tengelyével összeesik, de amelynél 70 egyszersmind a dugattyúcsap-szemek bor(1 a szerűen kapcsolatosak a dugattyúfejjel, hogy üzemben kiterjedhessenek. Az ilyen kiterjedésnek az a következménye, hogy az ovális alak nagyobbik tengelyében 75 fekvő hordozó köpenyrészek bizonyos mértékben visszarugóznak. Ily módon elkerülik, hogy a dugattyú üzem közben ma-