113614. lajstromszámú szabadalom • Nyomógombos csat
HAGYAR KIRÁLYI SZABAT)AMÍT WRÓS.ÍG SZABADALMI LEIRAS 113614. SZÁM. — I/b. (I/tl.) OSZTÁLY. Nyomógombos csat. Mikulás András cipészmester, Sashalom. A bejelentés napja 1935. évi május hó 3-ika. A találmány nyomógombos csiat, különösen cipő- vagy kesztyűcsat. A találmány könnyű megértése és az eddigiekkel való világosabb összehasonlíthatása 5 kedvéért az alábbiakban, a rajz 1-—3. ábrája kapcsán, mindenekelőtt az eddigi nyomógombos csatok egyik megoldási ..lakját, példaképpen cziipőcsatok esetére, írjuk le: 10 Az 1. ábra szerint a szokásos nyomó' gomb egyik felét, pl. (a) kölyűjét (patricáját) a cipőfelsőrész egyik oldalának (c) nyúlványa hordja, míg a cipőfelsőrész másik, (d) oldalához a (g) heveder (szíj 15 vagy tetszőleges szalag) csatlakozik, mely a nyomógomb másik felével, a (b) fészekkel (matricával) felszerelt (f) csatot hordja. A (g) hevedert a szokásos módon az (f) csatlemeznek a 2. ábrán látható (k) 20 haránthasítékain fűzzük át. Ezt a csatlemezt a (g) hevederen a lábfejnek megfelelő hossz-beállítás végett ide-oda tolhatjuk (liogy a nyomógomb (b) fele az (a) féllel való jó kapcsoláshoz ezzel az (a) 25 nyomógombféllel kellően szembekerüljön). A beállítás után az (f) csatnak és a (g) hevedernek egymáshoz képest természetesen rögzítve kell maradnia, amit régeb-30 ben úgy kíséreltek meg, hogy a (k) hasítékokat eléggé szűkre szabva, a hevedert a (k) hasítékokon át kellett kényszeríteni, illetve a csatot csak bizonyos megerőltetéssel lehetett a hevederen eltolni, 35 amikor is úgy vélték, hogy az e szoros vezetéssel járó súrlódás a rögzítéshez elegendő. Ez a feltevés azonban a gyakorlatban sok esetben helytelennek bizonyult, mert a lábfej járó- és egyéb moz-40 gásai közben gyakran megesett, hogy a (g) heveder a csathoz képest eltolódott, vagyis a heveder szabadon kinyúló résza beljebb húzódott és esetleg annyira meglazult, hogy a láb a cipőben elvesztette tartását, ami meglehetősen nagy kelle- 45 illetlenségekkel járt, sőt a cipő teljes leesését is okozhatta. Ezért a csat ós a heveder közötti kényszerkapcsolatra, sőt önműködő, hatásos rögzítő kapcsolódás létesítésére tértek át, 50 Evégből a csatlemez alatt külön, eltolhatóan vezetett lemezt vagyis tolókaleinezt alkalmaztak, melynek a csatéhoz hasonló harántirányú és csipkézett vagy fogazott szélű haránthasítékái volitak, 55 aholis a fogak a csatlemez síkjával párhuzamosan nyúltak ki. A lábfej mozgásainak, vagyis a csat é3 a tolókalemez hasítékain átfűzött heveder megfeszülésének hatása alatt a tblókaliemez az egyik vagy qo másik irányban önmagától eltolódott és a csipkézett vagy fogazott részt hatásosan 1 benyomta a hevederbe; mennél nagyobb mérvű volt a lábfej mozgása, vagyis a heveder megfeszülése, annál jobban kap- 65 esolódott a csat a hevederrel. így a célba vett hatást teljesen elérték ugyan, de a külön tolókalemez ^alkalmazása a csatot (mint olcsón forgalomba hozandó tömegcikket) annyira megdrágította, hogy 70 inkább lemondtak az önműködő kényszerkapcsolódásról és többek között a 2. ábrán nagyobb léptékű felülnézetben, a 3. ábrán pedig hosszmetszetben szemléltetett megoldásra tértek át, mely szerint az 75 (f) csat (k) baránthasítékainak egy-egy belső szélén a csatlemez síkjával párhuzamosan kinyúló (m) fogakat alkalmaztak, amelyekbe a hasítékokon átfűzött (g) hevedert a csat hossz-beállítása után 80
