113614. lajstromszámú szabadalom • Nyomógombos csat

HAGYAR KIRÁLYI SZABAT)AMÍT WRÓS.ÍG SZABADALMI LEIRAS 113614. SZÁM. — I/b. (I/tl.) OSZTÁLY. Nyomógombos csat. Mikulás András cipészmester, Sashalom. A bejelentés napja 1935. évi május hó 3-ika. A találmány nyomógombos csiat, külö­nösen cipő- vagy kesztyűcsat. A talál­mány könnyű megértése és az eddigiek­kel való világosabb összehasonlíthatása 5 kedvéért az alábbiakban, a rajz 1-—3. áb­rája kapcsán, mindenekelőtt az eddigi nyomógombos csatok egyik megoldási ..lakját, példaképpen cziipőcsatok esetére, írjuk le: 10 Az 1. ábra szerint a szokásos nyomó' gomb egyik felét, pl. (a) kölyűjét (patri­cáját) a cipőfelsőrész egyik oldalának (c) nyúlványa hordja, míg a cipőfelsőrész másik, (d) oldalához a (g) heveder (szíj 15 vagy tetszőleges szalag) csatlakozik, mely a nyomógomb másik felével, a (b) fé­szekkel (matricával) felszerelt (f) csatot hordja. A (g) hevedert a szokásos módon az (f) csatlemeznek a 2. ábrán látható (k) 20 haránthasítékain fűzzük át. Ezt a csatle­mezt a (g) hevederen a lábfejnek megfe­lelő hossz-beállítás végett ide-oda tolhat­juk (liogy a nyomógomb (b) fele az (a) féllel való jó kapcsoláshoz ezzel az (a) 25 nyomógombféllel kellően szembekerül­jön). A beállítás után az (f) csatnak és a (g) hevedernek egymáshoz képest természe­tesen rögzítve kell maradnia, amit régeb-30 ben úgy kíséreltek meg, hogy a (k) hasí­tékokat eléggé szűkre szabva, a hevedert a (k) hasítékokon át kellett kényszerí­teni, illetve a csatot csak bizonyos meg­erőltetéssel lehetett a hevederen eltolni, 35 amikor is úgy vélték, hogy az e szoros ve­zetéssel járó súrlódás a rögzítéshez ele­gendő. Ez a feltevés azonban a gyakor­latban sok esetben helytelennek bizo­nyult, mert a lábfej járó- és egyéb moz-40 gásai közben gyakran megesett, hogy a (g) heveder a csathoz képest eltolódott, vagyis a heveder szabadon kinyúló résza beljebb húzódott és esetleg annyira meg­lazult, hogy a láb a cipőben elvesztette tartását, ami meglehetősen nagy kelle- 45 illetlenségekkel járt, sőt a cipő teljes le­esését is okozhatta. Ezért a csat ós a heveder közötti kény­szerkapcsolatra, sőt önműködő, hatásos rögzítő kapcsolódás létesítésére tértek át, 50 Evégből a csatlemez alatt külön, eltolha­tóan vezetett lemezt vagyis tolókale­inezt alkalmaztak, melynek a csatéhoz ha­sonló harántirányú és csipkézett vagy fogazott szélű haránthasítékái volitak, 55 aholis a fogak a csatlemez síkjával pár­huzamosan nyúltak ki. A lábfej mozgá­sainak, vagyis a csat é3 a tolókalemez hasí­tékain átfűzött heveder megfeszülésének hatása alatt a tblókaliemez az egyik vagy qo másik irányban önmagától eltolódott és a csipkézett vagy fogazott részt hatásosan 1 benyomta a hevederbe; mennél nagyobb mérvű volt a lábfej mozgása, vagyis a heveder megfeszülése, annál jobban kap- 65 esolódott a csat a hevederrel. így a célba vett hatást teljesen elérték ugyan, de a külön tolókalemez ^alkalmazása a csatot (mint olcsón forgalomba hozandó tö­megcikket) annyira megdrágította, hogy 70 inkább lemondtak az önműködő kényszer­kapcsolódásról és többek között a 2. áb­rán nagyobb léptékű felülnézetben, a 3. ábrán pedig hosszmetszetben szemlélte­tett megoldásra tértek át, mely szerint az 75 (f) csat (k) baránthasítékainak egy-egy belső szélén a csatlemez síkjával párhu­zamosan kinyúló (m) fogakat alkalmaz­tak, amelyekbe a hasítékokon átfűzött (g) hevedert a csat hossz-beállítása után 80

Next

/
Thumbnails
Contents