113502. lajstromszámú szabadalom • Önműködő megállítókészülék szövőszékekhez láncfonalszakadás esetén

MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEIRAS 113502. SZÁM. — XIY/b. OSZTÁLY Önműködő megállítókészülék szövőszékekhez láncfonalszakadás esetén. Breuer Bernát gyárigazgató, Pestszenterzsóbet. A bejelentés napja 1935. évi május hó 20-ika. Az ismeretes és jelenleg használatban lévő, villamos berendezésű láncfonalőrnyüstkereteknél a nyüstszálak vagy n^üstlemezek (lamellák) láncfonalszaka-5 dás esetén tudvalevőleg közvetlenül villamos kapcsolást létesítenek. A vezetői érintkezés azonban legtöbbször annyira tökéletlen, hogy -— bár a nyüstökaél állandóan szikrázást észlelünk —, a szövő-10 szék vagy szövőgép mégsem áll meg, vagyis a tökéletlen árainkör záródás következtében a mágneses relék nem jönnek működésbe. Viszont igen gyakran előfordul, hogy fonalszakadás nélkül is a 15 nyüstszálak vagy nyüstlemezek között valahol vezetői érintkezés áll elő és így a szövőszék minden ok nélkül állandóan leáll, ami nem csak tekintélyes teljesitménycsökkenést jelent, hanem a randsze-20 rint több szövőszék működése fölötti felügyeletet végző munkás figyelmét és idejét haszontalanul igénybeveszi, illetve a többi szövőszékek felügyeletétől elvonja. Ez az oka annak, hogy a kizárólag vil-25 lamos utón működtetett Jánofonalarnyüstkeretek hasznalata nem tudott elterjedni. A találmány szerinti önműködő megállítókészülék az említett hátrányoktól 30 mentes és :a láncfonialőr-nyüstkeretek működését ugyanolyan tökéletessé teszi, mint ahogy ez eddigelé esak a nyüstszálas vagy nyüstlemezes lánefonalőrszerkezeteknél volt lehetséges. A találmány-35 beli készüléknél ugyanis olyan nyiistkeretet alkalmazunk, melynél Iáncfonalszakadás esetén a nyüstszálak vagy nyüstlemezek révén a nyüstkeretben mechanikai úton működtetett és fogazott vezetékben mozgó fogassín, — ugyanúgy, mint 40 a lamellás láncfonalőröknél, — a fogazoU vezetéket elmozgatja és utóbbi ezen elmozdulása folytán a magában véve ismert; elektromágnleses inagállítószerkezet villamos áramkörét zárja, és így a szövő- 45 szék önműködően leáll. A találmány szerinti önműködő megállítókészülék pölda.képpeni kiviteli alakja a mellékelt rajzon látható, melyen az 1. ábra a nyüstkeret két végrészének 50 oldalnézete; a 2. ábra a nyüstlemez (lamella) oldalnézete, míg a 3. ábra a fogazott vezetéket, a 4. ábra ugyancsak a fogazott vezetéket 55 a benne mozgó fogassínnel, az 5. ábra pedig csak a fogassínt oldalnézeben és keresztmetszetben nagyobbított léptékben tüntetik fel. Ha az (a) nyüstkeret alsó állásban van, 60 akkor a kifeszített szálaik a (b) nyiistlemezt annyira emelik, amennyire azt a hosszúkás (c) nyílás megengedi (2. ábra). E nyíláson halad keresztül az U-lakú, fogazott (d) vezeték és az ebben elmozgat- 65 hatóan fekvő, előnyösen acélszalagból való (e) fogassín. A nyűstkeretoldalakban mozogható (d) vezetéket a keretoldalon megerősített és szabad végével a (d) vezeték (f) orrária támaszkodó (g) fe- 70 mezrugó jobbra tolja és e mozgást a (d) vezetéken rögzített (h) ütköző (pl. osavarfej vagy pecek) halárolja. E szerkezeti kiképzés lehetővé teszi, hogy a (d) vezeték az 1. ábrán feltüntetett helyzeté- 75 beD maradt akkor is, mikor benne az (e) fogas sín a (d) vezetékben ebnozog. Mikor az (a) nyüstkeret a szövőszék