113476. lajstromszámú szabadalom • Eljárás színes fényképek előállítására

töt eltávolítjuk, ha már szerepét elvégezte. Ez úgy történik, hogy a zselatint azokon a helyeken, amelyeken ezüst csapódott le, megkeményítjük. Az ezüst el-5 távolítása célszerűen valamely ismert ezüstoldószerrel, pl. valamilyen gyengítővel vagy hasonló szerrel történhet. Az ezüst eltávolítása folytán nagyon jól átlátszó képek adódnak, melyek a 10 különféleképen színezett zselatin kis részecskéinek különböző vastagságú és különböző csoportosítású felhalmozódásaiból állnak. A képek színe emellett részint szubsztrakciós, részint addíciós úton jön 15 létre; az egymás mögött fekvő különböző színű részecskék ú. i. szubsztrakciós színkeverékeket adnak, míg az egymás mellett fekvőkből a keverékszín addíció útján keletkezik. Minthogy a kész képben 20 is a tarka szűrőrészecskék leginkább többé-kevésbé takarják egymást, amikor is, mint már említettük, szubsztrakciós színkeverékek állnak elő és valamely szintezés előidézésekor legtöbbször több 25 ilyen egymást fedő sztírőrészecske fekszik egymás mellett, a szín keletkezése úgy fogható fel, mint szubsztraikciós úton keletkezett egyes festődéseknek addíciós keveréke. Általában a, fekete Jémezüst 30 itt csak zavarhat. Egyes különleges esetekben mindazonáltal célszerű lehet úgy dolgozni, hogy az ezüstöt nem távolítjuk el. Ilyenkor legcélszerűbben az ezüstöt nem hagyjuk meg a fekete fómállapot-35 ban, hanem fehér vegyületté alakítjuk át, illetve ilyennel helyettesítjük. Ez különösen nem átlátszó képeknél (papírképek) célravezető, amikor a fénytől utoljára ért szűrőrészecskéket hangsúlyozó zottan akarjuk érvényre juttatni. Ehhez nem kell feltétlenül a kép ezüsttartalmát felhasználni, hanem úgy is járhatunk el. hogy a képrelief zselatinjában az ezüst eltávolítása előtt vagy után indifferens 45 fehér testet csapunk le (pl. báriumszulfátot, a relief váltakozó fürdetésével báriumkloridnak és kénsavnak vagy valamely vízben oldható szulfátnak oldatában). A képben levő ezüst felhasználásá-50 val fehér testet pl. úgy csaphatunk ki, hogy az ezüstöt ismert módon higanyklorürré, ferrocianólommá vagy más fehér színű vegyületté alakítjuk át. Azzal, hogy az átlátszó tarka zselatinba átlát-55 szatlan (opak) fehér testet ágyazunk be, a tarka zselatihrészecskék olyan sajátságokat vesznek fel, melyek a festészetben előforduló fedőszínek részecskéivel lényegben egyeznek. Ennek az a követménye, hogy sok egymás felett fekvő ré- 60 szecske közül tulajdonképpen csak a legfelül fekvő részecske látható, míg a többieket az átlátszatlan fehéradalék többé-kevésbé elfedi. Azok a rétegek, melyekkel az eljáráct 65 meg lehet valósítani, az ismert színrasztereljáráshoz nem volnának használhatók épúgy, mint fordítva az ismert színraszterrétegek az új eljáráshoz nem használhatók. Ez még" arra az egyébként csak 70 javasolt, de gyakorlatban soha meg nem valósított esetre is érvényes, amikor maguk a raszterelemek is színezett fényérzékeny emulziókból állnak. Az eljárás kivitelére alkalmas rétege- 75 ket nagyon különböző és részben ismert módon lehet készíteni, pl. úgy, hogy kü lönbözően színezett zselatinból egyes pankromás emulziókat készítünk, ezek felaprítjuk és azután a réteghordozóra 80 alkalmas módon felvisszük. Fontos, hogy a zselatin festése kimoshatatlan legyen, hogy azt az előhívófürdők ne támadhassák meg és hogy az a benne levő ezüsthaloidra nem kívánatos módon, érzel 85 nyítő vagy ellentétes hatást ne gyakoroljon. A rétegben ne legyenek bezárt légbuborékok stb. Rendesen három különböző színezést használunk, de csak kétféle színnel és eléggé természetim ha'á 90 sokat kaphatunk és bizonyos körülmények között több, mint háromféle festéssel különösen hű színeredményeket érhetünk el. A zselatint magában véve ismert módon az emulzió készítése előtt, alatt és után lehet festeni. A különféle színű emulziórészecskéket szárazon vagy nedvesen keverhetjük, a szemcsézés történ- . het úgy, hogy az emulziórészecskéket megőröljük, szétporlasztjuk, szétvágji fonjuk vagy az emulziót nem oldó folya- 10O dékokkal összerázzuk vagy más hasonló eljárással. Célszerűen úgy járunk el, hogy a még folyós emulziót porlasztjuk, a szabadon repülő részecskéket a me merevedésig lehűtjük és a most már 105-gömbalakú emulziócseppeket a használandó réteghordozón felfogjuk. Több fuvókából való egyidejű porlasztással és a szabadon repülő részecskéknek örvényeltetésével tökéletes keverést érhetünk el. 110 A bezárt levegőrészecskéket tartalmazó cseppecskék eltávolítására a porlasztott emulziót olyan folyadék felszínére ejtjük, mely az emulziónál könnyebb (pl, benzolra), míg a leendő réteghordozö a 115-