113267. lajstromszámú szabadalom • Egymásba átalakítható ülő- és fekvőbútor

sebbnek mutatkozott a (k) vezetőgörbe, mely — amint még látni fogjuk — gyors görbületek nélkül, a fekvőifelület alatt, lénygében véve, vízszintes párkányzatba 5 megy át. Nem változtat a találmány lényegén az sem, ha a háttámaszt vezető pályát nem az oldalfalakban vagy azok mentén, hanem a háttámasz mögött pl. keresztben futó, esetleg megfelelő görbülő lettel ellátott léc, vezeték vagy más efféle alakjában képezzük ki. Az (e) háttámasz és a (h) ülés, a (g) csukló segélyével, hajlít'hatóan és forgathatóan van összekapcsolva. A (b) ülés, 15 mindkét oldalon, a (g) csuklótól hátrafelé nyúló, egy-egy l

(m) hosszabbítással van ellátva. Ezt az (m) hosszabbítást lemezként képezzük ki és mindkét oldalon (j) hasítékkal (az 1. ábrán csupán szag-20 g'atott vonallal jelölve) látjuk el, amelyben a (g) csukló csapja betolhatóan van ágyazva vagy pedig — előnyösen — készíthetjük akként is, hogy a (g) csukló csapja nem tolható el, hanem az (m) 25 hosszabbítás (j) vezetőhasíték nélkül, csupán hosszabbított karként van kiképezve, amint azt az 1. ábra feltünteti. Az (m) hosszabbító kar vezetésére még egyegy (1') vezetőpárkány van, mely a ki-30 egészítő (t) haránttámasszal van ellátva. A (h) ülés (m) hosszabbítókarjai a (h) ülésnek, a (g) csukló segélyével az (a) alapkeret (a') haránttámaszán túl való kihúzását teszik lehetővé, miközben az 35 (e) háttámasz úgy csúszik le vízszíntes helyzetbe, hogy a (h) ülés meghosszabbításává, illetve kiegészítésévé, adott esetben szélesítésévé válik és ezzel egyetlenegy (e, h) fekvő'felületet alkot anélkül, 40 hogy kisegítőlábakra vagy bárminő támasztékokra lenne szükségünk. A szilárd (i) lemez a hátsó (c) tér padozatát képezi, mely tér az ágynemű, takarók, lepedők, párnák és egyéb holmik 45 megőrzésére való és a támlásszék zárt állapotában az (e) háttámasz, és a (d) hátsólemezzel van határolva. A (h) ülés (m) hosszabbító karjai ülőhelyzetben szintén az (i) lemez alatt vannak elhe-50 lyezve-A (c) ágyneműtartó (f) fedelét, csuklóspánttal, a hátsó (d) lemezzel kötjük össze, mint ez a 2. ábrán látható vagy pedig az (e) háttámasszal, amint ezt az 55 1. ábra mutatja úgy, hogy utóbbi esetben az (e) háttámasz ezt az (f) fedelet is magával viszi a (k) vezetőpályán és az (i) lemezre fekteti, mikoris az (e) háttámasszal és a (h) üléssel közös síkban fekszik vagy pedig fejtámaszszerűen fer- 60 dén marad. Az egész elrendezésből nyilvánvaló, hogy mindkét felhasználási módnál vagyis úgy a támlásszék ággyá való átalakítása alkalmával, mint viszont, a támlásszék minden egyes alkatrésze tel- 65 jesen ki van használva. Az (e) háttámaszt kifelé billenthető (o) támasztópárkánnyal is elláthatjuk, mely székhelyzetben a támlamatrac támaszául szolgál (1. ábra) és a támlásszéknek ággyá 70 való átalakítása alkalmával, önmagától, a fekvőfelület síkjába kerül (2. ábra). Ha a támlásszéket lehető alacsonyra akarjuk készíteni, úgy ezt az (o) támasztólécet elhagyjuk, mikoris székhely- 75 zetben a (p) párna közvetlenül a (h) ülésen áll, amint azt az 1. ábra világosan mutatja. Az álló (e) háttámasznak vízszintes helyzetbe vagy viszont való átalakítását 80 megkönnyítendő a (k) vezetőpályát oly hajtással képezzük ki, hogy a csúszó (e) háttámasz, az egész pályán, a görbével való mindenkori érintkezési pontjához vont érintővel lehető kis hegyesszöget al- 85 kosson úgy, hogy a mindenkori vonatkozó erőnyomaték a háttámasz csúsztatására lehetőleg egyenletesen kedvező legyen. Ezen kívül rendkívül csökkenthetjük a súrlódásit más berendezéseikkel, mint pél- 90 dául golyóscsapágyas görkarikával, hengerrel és hasonlókkal. A támlásszéknek ágyhelyzetbe való átalakítása alkalmával, mint már fentebb megjegyeztük, a (h) iilést előrehúzzuk. Ez 95 a felület, a szabad végén, .a talapzat vagy lábként kiképezett (n) elörésfezel van öszszekötve, melyet görgőkkel vagy hasonlókkal is elláthatunk. Az (r) és (s) a (h) ülőfelületen egymás 100 fölött elhelyezett párnákat jelölik (3. ábra). E párnák egyikét azonban, természetesen, elhelyezhetjük az ágyneműtarlóban is. Célszerű tehát — adott esetben -az ágyneműtartó térfogatát oly módon is 105 növelni, hogy a (h) ülés és esetleg a (c) ágyneműtartó (i) padozata alaitt levő teret is akként képezzük ki, hogy az matracok, ágynemű és egyéb holmik megőrzésére alkalmas legyen. A párnák ily mó- 110 don való elhelyezése lehetőséget ad arra, hogy magasabb, tehát rugalmasabb matracokat alkalmazhassunk anélkül, fioígy székállásban túlságosan magasan ülnénk,