113264. lajstromszámú szabadalom • Labirinttömítés forgó géprészekhez, különösen gőz- és gázturbinák forgórészeihez

építjük be. A (6) gyűrűnek belső oldalán (7) barázdák vannak, amelyekbe a hoszszabb (4) fésűfogak nyúlnak, míg a rövidebb (3) fésűfogak az (5) gyűrű (8) gyűrű-5 íelületrészeivel állanak szemben. A (2, 5) részek a gyűrűalakú (3, 4) fésűkkel, a (7) barázdákkal és a (S) felületekkel együttesen labirinttömítőszelencét alkotnak. Az (5) gyűrű szénből, a (2) hüvely pedig a 10 szénnél mindenesetre jóval nagyobb keménységű fémből készül. A gyűrűalakú (3, 4) fésűket gyakorlatilag minden mozgási köz nélkül építjük be a helytálló (5) széngyűrűbe. Ha az ilyen 15 tömítőszelence (3, 4) fésűi a széngyűrű (5) darabjainak ellenfelületén valamilyen okból dörzsölődnek, úgy azok a széngyűrűből egyszerűen hornyokat vájnak ki. A kivájt hornyok alakja a dörzisölődést 20 előidéző októl függ. Ha pl. a tömítőszelence forgó részei csak sugárirányban tágulnak nagyobb mértékben, mint a széngyűrű, úgy a 3. ábrán látható alakú (0) hornyok vájódnak ki, amelyek a forgó 25 részek esetleges kilengése folytán még ki is mélyülnek. Szabványos üzemben a (3, 4) fésűk külső vége az ilyen (9) hornyok legmélyebb pontjához fekszik, vagy a (3, 4) fésűk vége legalább is annyira hatol a 80 (9) hornyokba, hogy a fésűk a tömítőszelencén át távozni iparkodó munka-, illetve szállítóközegnek nagymérvű eltereléséit s így annak erős fojtását idézik elő. A 3. ábra a részeket abban, a helyzetben szem-35 lélteti, amelyet azok a gép megállítása és a különböző részek kihűlése után foglalnak el. Minthogy a (2) hüvely (3, 4) fésűi könynyen vájódnak be a széngyűrű (5) ré-40 szeibe, ennélfogva azokat a dörzsölődés alegkevésbbé sem támadja meg, ami a minimális mértékre, sőt zéróra csökkenthető mozgási köz állandó fenntartása szempontjából fontos. A továbbiak folyamán 45 a dörzsölődésnél megengedhetetlen felmelegedéseket elkerülünk. Tíz a körülmény az (1) tengely tekintetében fontos, mert a tengely túlságos felmelegedése a tengely elhajlásához és ezzel összefüggésben súlyos 50 lapáttörésekhez, csapágysérülésekhez és más hátrányokhoz vezethet. A tengely meg nem engedhető felmelegedését még oly esetekre is meggátoljuk, amelyekben a dörzsölödő helyeken valamilyen okból 55 még nagyobb mérvű bőfejlődések következnek be, minthogy a (3, 4) fésűfogak oly hosszúak ós vékonyak, hogy a tengelyt nyaldosó hajtó- vagy szállítóközeg e fésűfogakat oly nagy mértékben képes lehűteni, hogy az utóbbiak révén a 60 dörzsölődő helyekről a (2) hüvelyre ós e hüvelyről az (1) tengelyre való, veszélyessé válható, hőátvitel nem következhetik be. így a tengely minden káros behatástól mentes marad, tehát a gép minden- 65 kor akadálytalanul indítható meg. Ha a tömítőszelence forgó részei úgy sugárirányban, mint tengelyirányban is nagyobb mértékben tágulnak, mint a széngyűrű, ugy a (3, 4) fésűfogak a 4. 70 ábrán látható alakú (12) hornyokat vájnak ki. A 4. ábra esetén a (3, 4) fésűfogak a felmelegedéskor előbb jobbra, a megindulási időszak után pedig a (13) ferdefelület mentén kissé halra mozog- 75 nak, miközben azonban a fésűfogak állandóan szorosan fekszenek a (13) ferdefelületre. A 4. ábrán a részeket abban a helyzetben tüntettük fel, amelyet azok akkor foglalnak el, mihelyt az üzemben 80 tétlenségi állapot következett be. A <12) hornyok keresztmetszete, mint az ábrán látható, ferde háromszögalakú. Ha a (3, 4) fésűfogak külső vége nem fekszik többé szorosan a (13) felületre, 85 mivel a forgó részek kilengése folytán további horony vájodott ki, úgy még mindig egyaránt megfelelő labirinthatást érünk el, mert a (3, 4) fésűfogaknak a (12) hornyokba hatoló végei a távozni 90 iparkodó hajtó- vagy szállítóközegnek még ebben az esetben is nagymérvű irányváltozását és fojtását idézik elő. így tehát joggal állapítható meg, hogy a fésűfogak fojtóhatása gyakorlatilag ál- 95 landóan megmarad. A 2. ábra szerinti megoldási alak az 1. ábrától abban különbözik, hogy az (5) széndarab a (6) géprészben nem sugárirányban eltolhatatlanul ágyazott, hanem 100 (11) rugóval sugárirányban megtámasztott. Minden esetben, magában véve ismert módon, arról kell gondoskodnunk, hogy a széngyűrű különböző szegmensei a su- 105 gárirányú elválasztófelületek mentén egymással mindig érintkezzenek, tehát az illesztési felületek mentén ne tátongjanak. Evégből vízszintes tengelyek esetére, pl. az alsó gyűrűfelet felfüggesztő no külön szerkezeteket, vagy külön támasztórugókat alkalmazhatunk, mint ahogy azt példaképpen a 2. ábrán jeleztük. A szegmensek illesztési felületein esetleg járulékos tömítőelemeket is alkalmazha- 115 tunk.