113232. lajstromszámú szabadalom • Zárt biztosítóbetét normális kivitelű, kétrészű csavardugós biztosítórendszerhez

get rosszabbul vezetik el, mint a betéttér többi részében levő homok. Ennek következtében hőtorlódás keletkezik különösen a tömítőtárcsák közeliében, ahol az ol-5 vadódrót jobban hevül fel, úgy hogy az' azbeszttárcsák közelében az olvadódrót könnyebben kiolvad. Ezek szerint az azbeszttárcsák a sapkát a lángokkal szemben megvédik ugyan, de más-10 részt növelik annak a veszélyét, hogy a lángok éppen a sapka közelében lépjenek fel. Ebből következik, hogy a kontaktussapkáknak az azbeszttárcsa elhagyása révén bekövetkezett csökkentett védelme 15 nem jelent hiányt, mert ezzel az elhagyással együtt csökken annak a veszélye is, hogy a sapkát lángok érjék. Természetes feltevés, hogy a biztosíték további szerkezeti részei lángoknak a kontaktus-20 sapkák közelében való képződését nem segítik elő. A találmány szempontjából tehát lényeges, hogy az olvadódrótok a sapkákkal ne lágy forrasszal legyenek összeforrasztva, hanem, hogy ez a kötés 25 pl. hegesztéssel vagy mechanikai befogással, vagy más eszközökkel történjék, melyek a rövidzárlatok vagy általában a túláramok alkalmával fellépő terheléseket jól bírják és a drótoknak éppen ezen 30 a helyen való leolvadását nem segítik elő. Önmagában ismert módon eljárhatunk úgyis, hogy az olvadóvezeték középső részét legyengítjük, vagy beónozzuk, amivel elérjük azt, hogy a vezeték 35 elsősorban azokon a helyeken olvad át, amelyek a kontaktussapkáktól a legmesszebb vannak. A rajz a találmány szerinti biztosítóbetétet példakénti kivitelben mutatja. A 40 betét külseje semmiben sem különbözik a szabványos betét külsejétől. A kerámiai anyagból készült (2) betéttest (1) furata a betét egyik végétől a másikig terjed és annak végeit a (3), illetve (4) fémes sap-45 kák zárják le. A (4) sapka a betéttest alsó, kisebb keresztmetszetű csapjaként kiképezett (5) végén van, melynek átmérőjét annak az áramerősségnek megfelelően választjuk meg, amelyre a betét ké-50 szül. Ennek az átmérőnek megfelelő nyílású illesztőhüvely van a biztosíték talprészében. Az ezüstből vagy, különösen nagyobb hőtehetetlenségű biztosítóbetétek esetén, ötvözetből készült, vagy eset-55 leg különböző hőfokon olvadó több részből készült (6) olvadódrótokat a (3) és (4) kontaktussapkákra hegesztettük. Az ívet oltó töltés a (3) külső sapka belső oldalától a (4) sapka belső oldaláig terjed. A (7) jelződrót és az azon rugó közbeikta- 60 tásával megerősített (8) jelzőlapoeska, amely a biztosítóbetét átégésekor leesik, önmagukban ismert módon kiképezettek. Ha a találmány értelmében a szokásos azbeszttárcsát elhagyjuk, úgy gondoskod- 65 nunk kell arról, hogy üreg ennek dacára se keletkezzék a betét belsejében. Evégből szükséges, hogy a homoknak a (8) nyíláson való kiszivárgását megakadályozzuk. A homok kiszóródását arra. az 70 esetre is meg kell akadályozni, hogy ha a betéteket szállítás közben rázzák. Evégből azonban elegendő, ha a (7) jelződrótoeska kivezetésénél lévő nyílást oly dugóval zárjuk el, mely nem egyéb, mint 75 pl. egy kollodiumréteg vagy kollodiumcsepp. Hogy a betét gyártásakor a kellő nyomást kifejthessük, (9) préstestet alkalmazzuk, amely oldalról nyúlik a betét belsejébe, annak homokkal megtöltése 80 után. A (9) test kerámiai anyagból készült és azt a (2) testtel összeragasztjuk. A (9) betéttest helyett alkalmazhatunk a (3) és (4) sapkákon egy-egy, a betét furatába benyúló nyúlványt is, amely a 85 sapka felillesztésekor a homokot összenyomja. Célszerű, hogy ha a betétet a töltőanyag bevitele közben megrázzuk. A leírt különböző kiviteli alakoknál lényeges, hogy a töltőanyag az olvadódrót- 90 ban keletkező hőt az egyik kontaktussapka belső oldalától a másik kontaktussapka belső oldaláig teljesen egyenletesen vezesse. Ez esetben a drót középső részén hevül fel legnagyobb mértékben és ezen, 95 a mindkét sapkától legtávolabb eső helyen olvad át először. A drót ezután az átolvadás helyén ugyanúgy viselkedik, mintha az a levegőben, vagy a két kontaktussapka között szabadon volna kife- 100 szítve. A találmány szerinti szerkezetnek a fent leírt, kiolvadáskor tanúsított kedvező magatartásán kívül még további előnyei vannak. Mivel a betétben nin- 105 csen tömítőtárcsa, nemcsak a felhasznált anyag mennyisége csökken, hanem a betét készítése is lényegesen egyszerűbb. Az eddig ismeretes betétek készítésénél ugyanis a nehézséget ós a költségeket az 110 fokozta, hogy az olvadó drótokat és a jelződrótot a tömítő tárcsán vagy valamely más, a betét furatában levő elzárótesten át kell fűzni. Az azbeszttárcsának a betét belsejében való elhelyezése és a 115 drótoknak azon átvezetése gazdaságosan csak kézimunkával volt elvégezhető. Ennek következtében az ilyen betétek nem