113221. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés elektronoptikai mezőviszonyok létesítésére kisütőcsövekben

katóda képe, közelítőleg szferikus potenciálfelületekkel bíró összesűrűsítő villamos mező útján a világítóernyőn kicsinyítve megjeleníttessék. 5 Ugyanezen módon szerkeszthetők a találmány szerinti eljárás felhasználásával elektronmikroszkópok is, amelyeknél egy elektronokkal vagy ionokkal besugárzott tárgy képe világítóernyőn, vagy felfogón 10 nagyítva jelenítendő meg. A találmányt erősítőcsöveknél is lehet használni, olykép, hogy a térben alkalmazott fémrács használata nélkül, az elektronok útján kívülesően, áramtól át-15 járt elektródákat rendezünk el, amelyek az izzókatódától kiinduló elektronáramot villamosan vezérelni képesek annak a veszélye nélkül, hogy a ráosdrótok és a rácsszemek véges nagysága folytán avil-20 lamos mező eltorzulna. Az efajta elrendezéseknél a keletkező rácsáramok is kis értéken tarthatók. A segédrácsok, oszcillográfok és tértöltést létesítő rácsok valamennyi fajtája helyettesíthető meg-25 felelő, áramtól átjárt elektróda alkalmazásával. A Barkhausen—Kurz-elv szerint rezgő csöveknél is könnyebben valósítható meg a pontosan kiszámítható mezőeloszlás az áramtól átjárt elektródák al-30 kalmazásával. A találmány fotocellák és világítócsöveknél is használható; alkalmazási lehetőségek kínálkoznak még mindennemű gáztöltésű kisütőcsöveknél is, amelyeknél a töltéshordozók (elektronok 35 vagy ionok) mennyiségét megszabott villamos erővonaleloszlással elektronoptikai értelemben kell befolyásolni. Az áramtól átjárt elektródákra nézve megjegyzendő, hogy ezeknek, a rajtuk át-40 vezetett áram kis értéken való tartása céljából, nagy ellenállásúaknak kell len! riiök. Ezért vagy nagy ellenállású anyagból való testek jöhetnek tekintetbe, vagy pedig szigetelőanyagokra felvitt vékony 45 vezetőrétegek. Különöskép megfelelnek a találmány céljaira a kerámiai anyagokból való féligvezetők. Ha a kisütőcső falazata szigetelőanyagból van, akkor ez lehet a réteg hordozója. Az elektródatestek 50 potenciáljának két vagy több helyen való megszabása céljából, ezeknek megfelelő számú áramhozzávezetésük van. Bizonyos esetekbén kívánatos lehet, hogy az elektródátestek ellenállása ne legyen térben 55 állandó, hanem pontról-pontra más értékű; ami a réteg ellenállásának pontrólpöntrá különböző voltával, például a réteg megfelelő összetételével vagy pedig az ellenállási test vagy a réteghordozó alkalmas kialakításával érhető el. Ugyan- 60 ezek a szempontok vehetők figyelembe a Braun-féle csöveknél olyan mezők előállításakor eltérítőlemezek esetén, amelyeknél pontosan homogén mezőről, ill. olyan alakú mezőről van szó, amelynél szigorúján 65 arányos eltérítés következik be. Az áramtól átjárt elektródák alkalmazása, ha ezek a csőfalazatra közvetlenül felvitt rétegek, megakadályozza továbbá azoknak az ellenőrizhetetlen és zavaró faltöltések- 70 nek a keletkezését, amelyek szigetelőanyagból való csőfalazat alkalmazása esetén könnyen előállnak. Az efajta faltöltéseket eddig csak olykép lehetett megakadályozni, hogy a falazatot vezetővé 75 tették, ekkor azonban az ezzel a réteggel kapcsolatos ekvipotenciális felület megszabta a mezőeloszlást a csövek belsejében. Kisütőcsöveknél, főleg, ha ezek nagy- 80 feszültségű üzemhez valók, a falazatot magából a nagy ellenállású anyagból lebet készíteni, úgy hogy ez egyszersmind az áramtól átjárt elektróda is. A rajz, a találmány példaképem kiviteli 85 alakjait tünteti fel vázlatosan. Az 1. ábrán a találmány szerinti erősítőcső látható. A (K) katóda közvetett fűtésű. A (K) katódától az (A) anódra átmenő elektrónok útján kívül van az 90 áramtól átjárt (S) elektróda. Az (S) elektródán kialakuló potenciálesés következtében az (F) erővonalak a feltüntetett módon alakulnak ki, a (P) potenciálvonalak pedig, a feltüntetett módon, szferikus 95 felületekként. A (K) katódától kiinduló elektronok emiatt az (S) elektróda terében összeszoríttatnak, úgy hogy nem jut- , hatnak magára az (S) elektródára. Ha tehát, amint ez a vezérlési folyamatoknál 100 szokásos, a megerősítendő váltakozó feszültséget az (S) elektródához vezetjiii, még pedig a bemenő (T) transzformátoron át, akkor olyan vezérlőhatás áll elő, amelynél zavaró rácsáram keletkezését á 105 legmesszebbmenőleg elkerültük. A 2. ábra Barkhausen—Kurz-elrendezést tüntet fel, amelynél a szokásos módon az (A) anódnak csekély negatív előfeszültsége van, az áramtól átjárt (S) no elektróda pedig pozitív pontenciálon van, A potenciálvonalak eloszlása az elektrónok útján kívül levő (S) elektródában itt is összeszorítja az elektronnyalábot, aminek az a következménye, hogy több elek- 115 trón vesz részt a rezgés előállítása szem-