113217. lajstromszámú szabadalom • Eljárás lumineszkáló anyagok bevitelére villamos kisütőedényekbe
Í13Í317. SZÁM. — VÍI/h. OSZTÁLY. Eljárás lumineszkáló anyagok bevitelére villamos kisütőedényekbe. Patent-Treuhand Geselíschaft t'ilr elektrisclie Glühlampen m. b. H. cég1 Berlin. A bejelentés napja 1934. évi december hó 3-ika. Németországi elsőbbsége 1934. évi január hó 3-ika. Lumineszkáló anyagoknak villamos kisütőedényekbe való bevitelére eddig úgy jártunk el, hogy a kisütőedény belső falára először melegben illó kötőanyag ré-5 tegét és azután erre a kötőanyagrétegre a lumineszkáló anyag rétegét vittük fel. Ezt követőleg az előnyösen glicerinből vagy glicerin és bórsav keverékéből készült kötőanyagréteget hőbehatással, még 10 pedig a cső edényének a kötőanyag elgőzölögtetéséhez elegendő, körülbelül 200— 250 C° hőmérsékletre történő felhevítésével eltávolítottuk, úgy hogy a cső edényének belső falán csak a lumineszkáló 15 anyag rétege maradt vissza. A találmány értelmében, miután a lumineszkáló anyagot a kötőanyagrétegre felvittük, a kisütőedény belsejében túlnyomást létesítünk és ezután az edényt 20 az eddig szokásosnál sokkal nagyobb mértékben, a meglágyulásig felhevítjük. A felhevítés esetleg a túlnyomásnak az edény belsejében való létesítésével egyidejű is lehet. A eső edényének ilyen, 25 sokkal nagyobb mértékű felhevítése következtében nem csak a kötőanyag gőzölög el maradék nélkül, hanem a lumineszkáló anyag is lényegesen jobban tapad az edény belső falához, mert a lumi-30 neszkáló anyag részecskéi teljesen vagy legalább is részben a meglágyult edény belső felületébe hatolnak és ezzel, valamint egymással is összeolvadnak. A lumineszkáló anyag alkotta rétegnek tehát 2j5 a hevítési folyamat befejezte után is sima, üveges felülete van, míg ha a hevítést csupán a kötőanyag elgőzösödéséig folytatjuk, a lumineszkáló anyag rétege érdes, szemcsés felületű. Az edény belsejében létrehozott, csekély mértékű túlnyo- to más viszont megakadályozza, hogy az edény az erős felhevítés következtében összehúzódjék vagy másképen deformálódjék. Az a körülmény, hogy az új eljárással a lumineszkáló anyag rétegének jóval erősebb tapadását érjük el, annak a lehetőségét is nyújtja, hogy a csövet utólag tetszés szerint hajlítsuk és csőrészeket egymással összeolvasszunk, amikor is f>0 nincs olyan veszély, hogy a lumineszkáló anyag rétege helyenként lepattogzik. Az edény falára továbbá vastagabb lumineszkáló rétegeket biztosabban vihetünk fel és ennek a cső bekapcsolt, vagyis 55 üzemi állapotában az a hatása, hogy a cső egyenletesebben fluoreszkál, míg a kikapcsolt cső külsőleg jó opálüvegcsőhöz hasonlít. A lumineszkáló anyag rétegének a cső 60 falához való tapadását még célszerűen azzal fokozhatjuk, hogy a cső belső falát a kötőanyagréteg felvitele előtt homályosítjuk. Ezzel egyúttal azt is elérjük, hogy a kötőanyagréteg már a felhevítés előtt 65 is jobban tapad és az edény belső faláról helyenként nem csurog le, ami a lumineszkáló anyag rétegének egyenetlenségét okozhatná. A felhevítés foka az edény készítéséihez 70 használt üveg minőségétől függ. A szokásos türingiai üvegből készült kisütőedényeknél pl. 550—600 C°-ra való felhevítést találtunk alkalmasnak. A túlnyomás mértéke a eső méreteitől, különösen 75
