113200. lajstromszámú szabadalom • Eljárás lapos- és offset-nyomáshoz való cink és aluminium nyomólapok előállítására

Meirjelent 1935. évi október hó 15-én. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEIRAS 1135500. SZÁM. — IX/e. OSZTALY. Eljárás lapos- és offset-nycmáshoz való cink és alumínium nyomólapok előállítására Wolf Ottó vegyész Wien. A bejelentés napja 1934. évi november hó 7-ike. A laposnyomásra eddig a kő (ú. n. litográf kő) bizonyult legalkalmasabbnak. Minthogy természetes, porózus strukturája van, a gumizást (gumi ara-5 bikumot), a nedvesítő vizet és a festéket jól felveszi. Minthogy azonban a kezelése nehéz, drága és törékeny, már megkísérelték, hogy fémlapokra a litográf kő porából készített mesterséges felületet vi-10 gyenek fel. Az így előállított réteg azonban törékeny, nem hajlítható és így rotációs gépben nem használható s a nyomtatógépben 'fellépő igénybevételeket sem bírja ki. Emiatt arról a helyes útról, 15 hogy fémet a litográf kőhöz hasonló sajátságú réteggel vonjanak be, letértek, s a ma szokásos „szemcsézett" fémlapok használatára tértek át. Ennél a kép közvetlenül a golyókkal és homokkal meciha-20 nikailag érdessé tett fémfelületen van, a képmentes helyeket pedig alkalmas maró szerekkel kezelik (pl. foszforsav), hogy a nedvesítő vizet felvegyék s a festéket eltaszítsák. 25 A találmány szerint fémlapokat alkalmas fürdőikben anódikusan kezelve, rajtuk egységes, porózus, hajlítható felületi réteget lehet előállítani, amely nyomdatechnikai szempontból a természetes 80 litográfiái kővel egyenértékű s ennélfogva a lapos- és offset-nyomás céljaira használható. A laposnyomás szempontjából fontos cink és alumínium esetén, példaképpen a S5 következők vehetők alapul: Alumíniumnál 0.5%-os salétromsav oldat, 7—10 volt feszültség és 1—2 amp./dm2

áramsűrűség, cinknél 37%-os alkalikarbonat oldat. 10—12 volt feszültség és 2—3 amp./dm2 áramsűrűség használható. Egyenáram és to váltóáram egyaránt megfelel. Az áramerősség és a fürdőkoncentráoió változtatása révén a felületi réteg nyomdatechnikai sajátságai a követelményekhez képest befolyásolhatók. A példa szerinti adatok 45 olyan rétegeket eredményeznek, amelyek simák és így különösen fotomechanikai átvitelre alkalmasak; krétalitográfiához, amihez durvább felület szükséges, olyan rétegek alkalmasak, amelyeket nagyobb 50 áramsűrűség alkalmazásával kaptunk. A feszültség azonban ne érjen el 40 voltot, mert különben a réteg porózussága nyomdai célokra nem elég. A találmány szerinti réteg előnyei a 55 fentemlített mechanikailag előállított, litográfiái kő porából készült felületi rétegekkel szemben, hogy erősen tapadnak a lemezhez, minthogy annak anyagából keletkeztek s annak a vegyületeiből áll- 60 nak. Emellett hajlékonyak, mechanikailag ellenállók és egyenletes strukturájuak. A ma használatos ama nyomólapokkal szemben, amelyek nem egynemű felületűek, hanem a festék közvetlenül a fé- 65 men, a víz és gumizás pedig a (pl. fcszforsavval) maratott vékony rétegen van, a találmány szerint előállított nyomólapok előnyei a nagyobb vízfelvevőképesség, a kép erősebb tapadása, egyenlete- 70 sebb struktura; a legnagyobb szemcsefinomság, aminek folytán a legfinomabb pontok és vonalak is visszaadhatok. A találmány szerint elesnek a kép felvitele utáni maratás hátrányai is, mint a kép 75 megrongálódása, a képelemeknek az aszfalt miatti deformálódása, stb. A felület kémiailag hatástalan, tehát — a fém-