113199. lajstromszámú szabadalom • Berendezés helyiségekben keletkezett tűz oltására

— 2 — mérője és olyan helyzetűnek, hogy a csővégződés betolását semmi se akadályozza. A (4) kupakokat előnyösen csak a súrlódás tartja helyükön, úgy hogy a külső á kupakot, átlyukasztása után, horogszerű szerszámmal könnyen, kihúzhatjuk, az esetleg alkalmazott belső kupakot pedig belökhetjük. Ha a helyiséget az így keletkezett nyíláson át oltógázzal eláraszt-10 juk, a tűz elalszik anélkül, hogy bárminő egyéb kár keletkeznék; a helyiségben azonban a behatoló gázok némi túlnyomást okoznak, amely bizonyos mértéken túlemelkedve, káros léhet. A túlnyomás 15 csökkentésére a falban (ajtóban, menyezeten, stb.) további nyílást alkalmazhatunk, amelyet kívülről nyitható módon zárunk el. Ha mármost az oltógázból bizonyos mennyiséget már befuvattunk a 20 helyiségbe, ezt a nyílást kinyitjuk, mire a helyiség levegője, ill. gáztartalma (füst, oltógáz, stb.) a szabadba távozik és a nyomás a helyiségben leszáll. Ha az oltógáz bevezetését ezután tovább folytatjuk, 25 a helyiséget átöblíthetjük és levegőjét lehűthetjük, mire a tűzoltóság az izzó zsarátnokok végleges eloltására gázálarccal behatolhat. A füstelvezető nyílást olyan elzárással is láthatjuk el, amely bizonyos 30 belső túlnyomásra önműködően nyílik. A füstelvezető előnyösen, az oltógáz bevezető nyílásával szemben, illetve a helyiség ellentétes oldalán van, hogy ilymódon a be-és azután kiáramló oltógázok a helyiséget 85 alaposan átöblíthessék oltás és hűtés végett. Túl nagy nyomás keletkezésének elkerülésére a (2) nyílást oly nagyra is készíthetjük, hogy a cső bevezetése mán a 40 cső körül számottevő (pl. 4—5 cm) szélességű gyűrűkeresztmetszetű tér maradjon szabadon. Ha ebben az esetben a tömlőt mélyen a helyiség belsejébe toljuk, az oltógázok a nyílástól aránylag nagy távol-45 ságban jutnak a helyiségbe és a fűst egy része az említett gyűrűkeresztmetszetű közön át távozhatik. Ilymódon az említett külön füstelvezető fölöslegessé válik. Ennek a megoldásnak azonban az a hát-50 ránya, hogy egyrészt a befúvatott oltógázok ejektorhatásisal levegőt szívhatnak be a helyiségbe a gyűrűitéren át, másrészt megtörténhetik, hogy a helyiség gáztartalma egészen szabadon kiáramlik a 55 gyűrűtéren át, ami gázveszteséget okoz. Ezeknek a hátrányoknak a kiküszöbölésére és a csővégződés jó vezetésére a 3. ábra szerinti megoldásnál a nyílást (11) gyűrűvel látjuk el, amelyen belül a csővégződés a helyiségbe vezethető, a gázok 60 pedig a helyiségből a <11) gyűrűt tartó (12) bordák közötti (13) nyílásokon ltia i'amolhiatnak. Hogy ez a kiáramlás ne legven tel^os.-n szabad, illetve, nogy a (12) bordák között a külső levegő be ne hatol- 65 hasson, a tü A oltó csövön gyűrűszerű elzárói. e^cnjozési alkalmazhatunk, mely a tömlő végnek a (11) gyűrűbe I t'.ása után a (13) nyila-okra fekszik és azokat az alant leírt mó.lon elzárja, bizonyos előre iiloí! 70 határozott belső (túlnyomás holdsára pedig j : felé n \ ílik és a gázoknak a helyiségből való kiáramlását lehetősé teszi. A 4. ábra szerinti megoldás a 3. ábra szerintitől csak abban tér el, hogy a nyí- 75 lás nem kör, hanem ovális keresztmetszetű, ami a berendezés elhelyezését egyes egyes esetekben megkönnyíti. Ennél a megoldásnál természetesen nem hengeres, hanem lapos csővégződést kell a tűzoltó- 80 tömlőn alkalmazni, mely a (11) vezetődarabba illik. Hogy az oltás hatásos legyen, többnyire számottevő belső túlnyomásra, pl. néhány mm vízoszlopnyomésra van szükség, mely 85 a külső levegő behatolását meggátolja. Ezt a nyomást a téglafalak biztosan és minden nehézség nélkül elbírják, de a helyiség egyes tartozékai, mint pl. kirakatüvegek a szokásos szerkezet mellett eset- 90 leg nem. Ezeknél a nagyméretű üvegtábláknál megtörténhetik, hogy a belső nyomás kiszorítja őket a tartókeretből. Ezért a találmány értelmében a tűzoltócsövet oly berendezéssel egyesítjük, mely lehe- 95 tővé teszi a helyiség belső túlnyomásénak állandó megfigyelését és amely, ha a nyomás egy bizonyos értéket, elért, esetleg a gázbevezetést önműködően csökkenti. Az ilyen tűzoltócső egyik példaképeni 100 megoldási alakját az 5. ábra vázlatosan szemlélteti. A (14) tűzoltóesövet a helyi- -ség (1) ajtajában vagy falában lévő (2) nyíláson át vezetjük be a helyiségbe oltás céljából. A (14) csövön (21) karima van, 105 mely a (11) gyűrűre fekszik fel és arra erősen rászorítható. A (11) gyűrű és a (2) nyílás failia közötti (13) nyílásokat a (14) csövön vezetett (15) lemez zárja le, melyet a finom (16) nyomórugó szorít a nyílá- 110 sokra. Ha a belső túlnyomás bizonyos értéket elért, a (15) lemezt a gázok a már említett módon visszaszorítják és így ai füst a helyiségből kiáramolhaitik. A (14) cső bedsejében még egy kisméretű (17) 115 cső is van, amelynek meghajlított (bal-