113190. lajstromszámú szabadalom • Berendezés nagyfrekvenciáknak több frekvenciakörzeten belül való vételére

— 4 — A (44) kapcsoló a (32) csatolótekercset zárja rövidre a nagyfrekvencia-sávok egyikével való működés közben, minthogy e frekvenciasávokon nem kell annyi 8 visszacsatolást alkalmazni. A (9) és (39) induktanciák különböző részeinek önindukciói akkorák, hogy az oszcillálófrekvencia egyenletesen nagyobb legyen a jelfrekvenciánál a két alacso-10 nyabb frekvencia-sávban, minthogy a bemenő és oszcillálókörök hangolása a (8) és (38) kondenzátorok révén egyidejűleg szabályozódik, továbbá, hogy az oszcillálókör frekvenciája kisebb legyen a hangolt 15 bemenőkör frekvenciájánál, ha e két kört a két nagyobb frekvenciasávban egyidejűleg hangoljuk. Más szóval a választókör frekvenciájának és az oszcillátorkör frekvenciájának különbsége a sávnak 20 nagyobb frekvenciáinál pozitív és kisebb frekvenciáinál negatív. A (11) bemenőkör (9) induktanciájának alsó vége az (50) nagyellenálláson át a rajzon fel nem tűntetett önműködő hang-25 erősségszabályozócső köréhez van kötve, úgyhogy a (10) modulátor rácselőfeszültsége önműködőlég szabályozódik, még pedig magában véve ismert és ezért itt közelebbről le nem írt módon. A (28) kon-80 denzátor arra való, hogy az antennaáramot e rácselőfeszültségtől szigetelje. A 2. ábra az 1. ábra szerinti antenna és hangolt bemenőkör lényeges elemeit feltűntető vázlat, amelynél e körök a kap-85 csolókfoal a legnagyobb frekvenciák sávjában való működésre vannak beállítva. Itt a különböző részeket ugyanazokkal a hivatkozási számokkal jelöltük meg, mint az 1. ábrán. A berendezés működési 40 módjának ismertetésére a (7) és (8) kondenzátorokat (Ca) és (C) jelzésekkel, a (9) induktanciát pedig (L) jelzéssel is elláttuk. A moduláítor katódköre (O) rezgésforrásként jelképezett oszcillátorhoz van 45 csatolva. A 2. ábra szerinti kapcsolási vázlaton (C) jelöli a hangolt bemenőkör összes kapacitásait, a (10) modulátorcső rácsa és katódja közötti közvetlen (Co) kapacitás 50 kivételével. A modulátor az oszcillátorból kapott rács-katódfeszültséggel arányosan reagál. Ennek a feszültségnek tehát (Co) kapacitáson keresztül fenn kell állania, ami oszcillátorfrekvenciáramot kíván 55 meg a (Co) kapacitáson át. Ennek az áramnak az (L) hangolt bemenőkör (L, C, Ca) maradékrészén keresztül a földhöz kell visszatérnie. A kisebb frekvenciáik sávjaiban az oszcillátorfrekvencia 82—12% közötti érték- 60 kel nagyobb a jelfrekvenciánál. A különbség elegendő annak a meggátlására, hogy az (L, C, Ca) részek lényeges impedanciáit támasszanak a (Co) kapacitáson keresztülmenő oszcillátorfrekvenciás árammal 65 szemben, feltéve, hogy (Co) a (C) minimális értéke 6%-át kitevő nagyságrendbe esik. A közönséges módszer az oszcillátornak a jelzésnél magasabbra hangolására kielégítő. Ennek az az előnye, hogy a tü- 70 körfrekvenciák csaknem mindig a hírszórósávon kívül vannak, amelyből egyébként a legnagyobb interferenciák erednek. A nagyobb frekvenciák sávjaiban az aiszcillátorrekvenciia a jelzésfrekvenciá- 75 tói csupán 13—2.2%-kal különbözik. A találmány szerint e sávokban az oszcillátor a jelzés alá hangolható, amint azt alább leírjuk. A tükörfrekvencia egy esetben sem esik a hírszórósávba, úgyhogy annak 83 a tekintetbevétele a nagyobb frekvenciájú sávoknál elhanyagolható. (Co) rendszerint (C) minimális értékének 6%-a. Ha (L, C, Ca, Co) a jelre vannak hangolva, úgy az (L, C, Ca) részek (Co) 85 nélkül a jelfrekvenciánál kb. 3%-kal magasabb frekvenciánál párhuzamos rezonáló csapdát alkotnak. A normális módon a jel fölé hangolt oszcillátornál a legnagyobb frekvenciájú sávban van egy 90 pont, amelyen az (L, C, Ca) tetemesen gáltiolja a (Co)-n keresztül való oszcillátor, frekvenciás áramot és ezzel a hangolási körzetben „holt helyet" ad, ahol a modulátor teljesítménye nagyon meggyöngül. 95 Ezt a hátrányt azzal szüntetjük meg, hogy az oszcillátort a jel- és hangolt bemenőkör frekvenciájánál mélyebbre hangoljuk, ha az a nagyobb frekvenciájú sávokban dolgozik. Ez esetben az (L, C, Ca)- 100 nalk az oszcillátorfrekvencián áteredő induktív reaktanciájuk van, ami valamivel növeli a (Co)-n keresztülmenő áramot és teljesen megszünteti a „holt helyet". A hangolási körzetben, ahol (Co) jóval 105 kisebb, mint (C), a holt helyre vonatkozó megközelítő feltételeket a következő egyenlet adja Co 2 X közbenső frekvencia C jelfrekvencia E feltételeknél a legelőnyösebb, ha az n» oszcillátort a jelfrekvenciánál mélyebbre hangoljuk. Rendesen akkor érjük el a legnagyobb előnyt, ha a jelfrekvencia a közbenső frekvenciának kb. húszszorosa. Jelentékeny előnyöket biztosítunk akkor is, 115 ha ez az arányszám 10—100.