113158. lajstromszámú szabadalom • Folyadéktartány főkép könnyű szénhidrogénekhez
— 4 — áthatoló legnagyobb hőmennyiség a tartán yban lévő folyadék felszíne fölött lévő gőzökben ne okozzon oly nagy hőmérséklet-ingadozásokat, hogy a zárt tartány 5 belsejében veszélyes túlnyomások vagy vákuumok keletkezzenek. Ezek a hőméirséklet-ingazozások pl. 5—10° C-nál kisebbek kell hogy legyenek és rendes körülmények között 1 és 3 C° között mozognak. 10 Hangsúlyozzuk, hogy a találmány nincsen ezeknek a szük hőmérsékleti határoknak a betartására korlátozva, mert lényeges csupán az, hogy a tartány vasbeton rétegét a választott hőmérséklet-15 ingadozásoknak megfelelően készítsük el és ily módon a tartánynlak ezzel a réteggel létesített megerősítés© mindenkor képes legyen az előálló húzó- és nyomóigénybevételeknek ellent állni. Az (1) tar-20 tányfal vastagsága 3 mm és 1 cm között, változhat, de esetleg még vastagabb falakat is alkalmazhatunk. A tartálynak lélekző nyílásai nincsenek és így a kiillég nem hatolhat a tartán yba, valamint a 25 gőzök sem áramolhatnak a küllégbe. Ezzel szemben a tartánynak a rajzon fel nem tüntetett biztosítószelepei vannak, melyek nyílnak, ha a tartány belsejében, a megengedett legnagyobb nyomást túl-30 lépjük, illetőleg a gőzök nyomása a legkisebb nyomásnál is kisebb. Emellett szükséges lehet csapószelepeket alkalmazni, amelyek esetleg robbanás vagy tűz esetén önműködően nyílnak. 35 A tartány (5) feneke pl. vasból készülhet és a felrajzolt megoldási példánál megfelelő beton alapzaton nyugszik. Utóbbit bizonyos esetekben külső részén a (2) Iwitonréteghez hasonló módon hőszigetelő 40 réteggel láthatjuk el. A vasból készült fenék azonban közvetlenül a föld felszínére is helyezhető. TJj tartányok készítésénél előnyös a hőszigetelő (3) réteget a (2) betonréteg öntó-45 són él, illetőleg csömöszölésénél külső héjazat gyanánt felhasználni. Ha kész tartányt a találmány szerinti tartán nyá akarunk átalakítani, mindenekelőtt a tartány függőleges oldalai mentén 50 az armirozó vasakat kell elhelyezni, mire azután a (3) védőlemezek fölállíthatok és az egész tartány körül elhelyezett vasgyűrűik segítségével összetarthatok. A betont ezután az (1) vasfal és a szigetelő 55 lemezek közé töltjük, utóbbiakat pedig a (3) lemezekben előzetesen megerősített és a lemezek, valamint az (1) itartányfal között lévő köztérbe nyúló horgok vagy hasonlók felhasználásával a betonhoz kötjük. Ha a betont a tartány felső éléig be- 60 töltöttük, a felső részen is armirozó vasakat helyezünk el, miután az ebben a felső részben esetleg látható nyílásokat előzőleg légmentesen elzártuk. A fölső részre horgokat forrasztunk, hogy azokat abba 65 a valsbetonrétergbe beöntsük, amelyet ezután a tartány felső részén betöltünk, miután a tartány felső részét megelőzően megfelelő elemekkel belülről megtámasztottuk, amely elemek szükség esetén a be- 70 ton megkötése után eltávolíthatók. Végül a tartányt felül befedő szigetelőlemezeket helyezzük fel és ezeket a szigetelőlemezeiket a betonba nyúló horgokkal vagy más felerősítő elemek felhaJssnálá- 75 sával a tartány oldalfalaihoz hozzáerősítjük. Ezután a szigetelőlemezeket előnyösen drótfonattal vonjuk be, továbbá külső vakolóróteget helyezünk rá, ami azonban nem feltótlenül szükséges. 80 Hasonlóképen járunk el új tartány készítésénél, ennek a vas falát azonban rendszerint vékonyabb vasbádogból készítjük, mint amelyből a már kész tartány fala áll és esetleg szegecsek helyett forrasztás 85 révén egyesítjük őket. Megjegyzendő, hogy a találmányt nem kívánjuk légmentesen zárt tartányra korlátozni. Mint már említettük, a tartánynak hőmérséklet-ingadozásokkal szem- 90 ben oly hathatós védelme érhető el, hogy a hőmérséklet-ingadozások néhány fokra, esetleg 1 fokra csökkenthetők és ebben az esetben a szokásos módon i'égzőnyíl ásókat tartalmazó tartányoknál is el- 95 érhető a tartány tartalmának elpárolgásáből eredő veszíteségek jelentős csökkenése. Ha a találmány szerinti tartányt légzőnyílásokkal készítjük, akkor a felhasznált betonrétegnek nem kell armirozó 100 rétegnek lenni, hanem közönséges 5—15 cm vastagságú betonréteg lehet, amelyet esetleg sejtes betonból állíthatunk elő, amely esetben hőszigetelő bevonat alkalmazása az adott körülmények szerint tel- 105 jesen fölösleges lehet, minthogy a kellő vaisbagságú sejtes betonréteg részint mint hőtároló réteg hat. A lélekzőnyílásokkal készített tartán ynál a hőtároló réteg különben agyagból, mészhabarcsból vagy no más anyagokból állhat, melyeknek a fajlagos melege ugyanolyan nagy vagy még nagyobb, mint a közönséges betoné éis az esetleg alkalmazott hőszigetelő burkolat a fent leírt módon fából, lemezekből, sajtolt faanyagból, szalmalemezekből viagy bárminő más hőszigetelő lemezekből áMhat.
