113151. lajstromszámú szabadalom • Fűtőégő nagyértékű gázokhoz

Megjelent 1935. évi október hó 15-én. MAGYAR KIRÁLYI #03® SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 113151. SZÁM. — H/h. OSZTÁLY. Fűtőégő nagyértékű gázokhoz. Junkers & Co. G. m. b. H. cég- Dessau. A bejelentés napja 1935. évi február hó 4-ike. Németországi elsőbbsége 1934. évi április hó 13-ika. A találmány fűtőégő nagyértékű gázokhoz, mint pl. propánhoz, butámhoz stb., tehát olyan gázokhoz, amelyeknek fűtőértéke kb. 20.000 kalória/m3

vagy en-5 nél nagyobb. E gázok csak akkor égethetők el kifogástalanul, ha azokhoz meggyújtásuk előtt sok primárlevegőt keverünk és a keletkező lánghoz szekundérlevegő akadálytalanul hozzávezethető. 10 Azonban különösen a szekundétrlevegő hozzávezetése nehézségekkel jár. ha mint pl. háztartási célokra való folyadékmelegítőnél, kis felületen aránylag igen nagy melegmennyiség állítandó elő. 15 Eddigelé a tüzelést sok lángra osztották fel, amelyeket közös keverőcső gáz és primérlevegő keverékével táplált. Ez az elrendezés a lángok és az elégési térben felemelkedő szekundér légáram között 20 kielégítő érintkezést biztosított ugyan, mégis nehézséggel járt, hogy pl. olyan égőkeresztmetszeten, amelyen kisebb fűtőértékű, pl. városi gázzal való táplálás esetén meghatározott hőteljesítményt le-25 hetett elérni, ugyanezt a teljesítményt propángáz használata esetén is elérjék. Kénytelenek voltak tehát meghatározott hőteljesítményhez a szokásos városi gázzal táplált melegítőtől eltérő szerkezetet 30 készíteni, azért is. mert a lángmagasiság gazdag gázok alkalmazása esetén lényegesen nagyobb volt, mint városi gáznál és a kellő hosszúságú keverőeső elhelyezése ugyancsak nagyobb szerkezeti méreteket 35 kívánt. Ezenkívül a közös keverőcsőben lévő, aránylag igen nagy mennyiségű keverék a Bunsenégőknél teljesen soha el nem kerülhető begyulladás veszélyét és az ezzel kapcsolatos kellemetlenségeket nagy mértékben növelte. E hátrányok 40 még nagy mértékben növekedtek akkor, ha az előbb említett, legtöbbször sok vízszines esőből álló égő helyett egyetlen Bunsen-égőfejet alkalmaztak, minthogy ez útóbbjj a szekundórlevegő beáramlását 15 megakadályozta. A találmánnyal e hátrányokat kiküszöböljük. A találmány az, hogy az égőt több, hasítékos vagy lapos égőfejjel alakítjuk ki, /amelyek közös keverőkamrá- 50 hoz csatlakoznak, vagy amelyek mindegyikének külön keverőkamrája van. amelyek közös gázeloszitócsőre vannak szerelve. Az ilyen, más égőknél magában véve ismert égőfejek vagy égőíuvókák al- 55 kalmazása esetén a lángok az akadálytalanul felemelkedő szekundér légárammal hosszú nton jutnak érintkezésbe, úgyhogy kis lángmagasság mellett is kifogástalan elégés érhető el. Emellett a keve- 60 rőterefcet lényegesein kisebbítjük ós a begyulladás veszélyét kiküszöböljük. Elsősorban (a keresztmetszet egységére vonatkoztatva) ugyanolyan hőteljesítményt érhetünk el, mint pl. városi gázhoz al- 65 kalmas égőknél; a szerkezeti méretek és a lángmagasság is megegyeznek, úgyhogy a különböző gázfajtákhoz csak egyetlen melegítőszeirkezetre van szükség. 70 Az égő hasítékát célszerűen hosszanti irányban futó híddal vagy huzallal ketté is oszthatjuk. Ekkor kisebb begyulladási veszély mellett a hasíték szélesíthető és egy-egy fúvóka által szolgáltatott 75 hőteljeisítmény növelhető, úgyhogy az égőíuvókák számát csökkenthetjük. Az égőhöz szükséges hasítékos fúvókák a kö-