113150. lajstromszámú szabadalom • Elektroncső

Megjelent 1935. évi október hó 237-én. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BIRÓSÁÖ SZABADALMI LEÍRÁS 113150. SZÁM. — Vll/d. OSZTÁLY. Elektroncső. Egyesült Izzólámpa és Villamosság-i R. T. cég' Újpest. A bejelentés napja 1934. évi junius hó ll-ike. Elektroncsövekben, melyek katódát, anódát és egy vagy több xácselektródát tartalmaznak, szokásos az elektródáknak egymástól való távolságát rögzíteni. Erre 5 a célra legtöbbnyire előre elkészített és az elektródák tartóinak felvételére való lyukakkal ellátott szigetelőtesteket, rendszerint csillámlemezeket használnak. Az ilyen csillámlemezekkel való megrögzítés 10 azonban bizonyos hátrányokkal jár, amennyiben az ilyen elektroncső a vele történő rádióvételnél a telefonban vagy hangszóróban gyakran recsegésszerű zajokat okoz. Azt tapasztaltuk, hogy ennek 15 az az oka, hogy a nyílások átmérője sok. esetiben valamivel nagyobb, mint az azokban elhelyezett tartódrótoké. Ez a méretbeli különbség, mely a gyártásnál elkerülhetetlenül előforduló pontat-20 lanságok következménye, azt okozza, hogy a tartódrótok nem szorulnak bele erősen a csillámlemez lyukaiba, minek következtében az elektródák a cső mechanikai rázkódása esetén kis mértékű 25 mozgást végezhetnek és a csillámban levő nyílásokat tovább tágítják. Az ily csövek azután, különösen ha három vagy több rácselektródát tartalmaznak, a vevőkészülékekben, illetve hangszórókban, való-30 színűleg az elektródák elmozdulásakor bekövetkező relatív kapacitásváltozás és esetleg átmeneti ellenállásváltozások folytán, a fent említett recsegésszerű zajokat hozzák létre. 35 A találmány szerint fenti hátrányokat úgy küszöböljük ki, hogy az elektródák egymástól való távolságát biztosító szigetelőtest. főleg csillámlemez nyílásaiba szorosan beleillesztett tartódrótokat alkal-40 mázunk és ezek szoros illeszkedését úgy érjük el, hogy a szigetelőtest nyílása környezetében változó átmérőjű tartódrótokat használunk, melyek a nyílásokba beszorulnak. A találmány szerinti elektroncsőre te- 45 hát az a jellemző, hogy az egyes elektródáknak egymástól való távolságát biztosító szigetelőtest, főleg csillámlemez, nyílásaiba illeszkedő és/vagy azokon átnyúló elektródatartó drótok legalább egyikének, 50 célszerűen többjének vagy mindegyikének átmérője (vagy legalább legnagyobb átmérője) és esetleg keresztmetszete is, a szigetelőtest nyílásai környezetében változó és legalább egy helyén az illető drót 55 vagy drótok felvételére való nyílás legkisebb átmérőjénél, illetve keresztmetszeténél nagyobb. A szigetelőtest nyílásai akár állandó, akár változó átmérőjűek és/vagy keresztmetszetűek lehetnek. 60 Ezt az elrendezést a találmány szerinti elektroncsőnél többféleképen valósíthatjuk meg. így pl. a tartódrótot a megfelelő helyen, akár az elektródaállványra, való felszerelés előtt, akár pedig magán az áll- 65 ványon, ellapítjuk és mikor az összes elektródák fel vannak szerelve és tartódrótjaik a csillámlemez megfelelő nyílásaiba be vannak dugva, a csillámlemezt a tartódrótok mentén elmozgatjuk, úgy 70 hogy az ellapított hely kerüljön a csillámlemez nyílásába, mikor is a drót e nyílásba erősen beleszorul. Ennél az elrendezésnél a tartódrótok keresztmetszete gyakorlatilag állándó és csak legnagyobb át- 75 mérőjük változó, akként, hogy legalább egy helyen a megfelelő nyílás átmérőjénél nagyobb. Ugy is alakíthatjuk ki a találmány szerinti elektroncsövet, hogy az elektródák 80