113123. lajstromszámú szabadalom • Lőfegyverrel ellátott légi jármű

Megjelent 15)35. évi október hó 15-én. MAGTAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEIRAS 113123. SZÁM. — V/h. OSZTÁLY. Lőfegyverrel ellátott légi jármű. Birkigt Marc mérnök Bois-Colombes (Franciaország). A bejelentés napja 1935. évi február hó 15-ike. Franciaországi elsőbbsége 1934. évi március hó 1-je. A találmány lőfegyverrel felszerelt légi jármű. A lőfegyver oly elrendezésű, hogy vele a légcsavar forgástengelye irányában lehet tüzelni és a találmány főcélja az 5 ilyen lőfegyverek visszalökő hatásának csökkentése. A találmány szerinti légi járművet az jellemzi, hogy a légcsavar előtt, a tüzelés irányában, a fegyver számára torkolati 10 lökéstompító van elrendezve, mely oly alakú, hogy a légellenállás a minimumra redukálódik. A találmány ezenfelül az alábbiakban ismertetett részletekre is vonatkozik. 15 A találmányt a mellékelt rajz kapcsán ismertetjük, melynek egyetlen ábrája a légcsavar forgástengelye mentén vett füg­gőleges metszetben a légi jármű testének mellső részét mutatja, mely a találmány 20 szerinti kiképzésű és gépfegyverrel van felszerelve. Ha példaképpen feltételezzük, hogy egy­motoros légi járműről van szó, melynek homlokoldalán a motorból és a légcsavar -25 ból álló gépcsoport van és mely a légcsa­var forgástengelye mentén tüzelő lőfegy­verrel van felszerelve, akkor az alábbi vagy ehhez hasonló szerkezetet alkalmaz­hatjuk. 35 A légi jármű, eltekintve a rajta alkal­mazható lőfegyvertől, bármilyen alkalmas elrendezésű lehet, így pl. ismert módon az (1) test előtt a (2) motor lehet elrendezve, mely a (3) lassító áttétel segélyével a cső-30 alakú (4) tengelyt hajtja, mely a motor forgástengelyét körülveszi és az (5) légcsa­vart tartja. A lőfegyvert magábanvéve ismert mó­don a motor burkolatához erősítjük, pl. úgy, hogy a lőfegyver (6) csövének mellső vége táján a körülfutó (7) hornyot képez­zük ki, melyet a motor burkolatának ösz­szeállításakor a lassító áttétel tokjában kiképzett nyílásban rögzítünk. A szerke­zetet úgy állítjuk össze, hogy a lőfegyver 45 a csőalakú (4) tengelyen keresztül tüzel­jen. A (6) fegyvercső elől az (5) légcsavar­agyán túl végződik, pl. azzal, hogy a (6) csőhöz a (8) lángvédőt erősítjük. Az eddig leírt szerkezet magábanvéve 50 ismeretes. A találmány értelmében a (6) csővel az (5) légcsavar előtt fekvő lökéstompítót kapcsoljuk össze. Ezt a lökéstompítót előnyösen vagy a 55 (6) cső végéhez erősítjük, ha ezt a csövet elég messzire kivezetjük, vagy pedig az említett (8) lángvédőhöz, mely a (6) cső meghosszabbítása. A lökéstompítót lénye­gileg a (9) fal alkotja, melynek egy résae 60 a (6) cső vagy a (8) lángvédő nyílásával szemben van, ahol is a (9) fal említett ré­sze és a (8) toldat, vagy ha ilyen toldatot nem alkalmazunk, a (6) cső szájnyílása kö­zötti távolság pl. a lövedék kaliberének négyszerese lehet. A (9) falban a. (10) nyí­lás van, melyen a fegyver csövét elhagyó lövedék keresztülhalad, ahol is a (10) nyí­lást úgy méretezzük, hogy azt a rajta át­repülő (11) lövedék gyakorlatilag tökéle­tesen elzárja. Abban a pillanatban tehát, amikor a lövedék a (10) nyíláson áthalad, a fegy­verből kilépő égési gázok a (9) falhoz üt­köznek és így előreirányuló nyomást gya- 75 korolnak, mely a lőfegyver visszalökéséből eredő, hátrafelé irányuló nyomást bizo­nyos mértékig kiegyensúlyozza. 65 70

Next

/
Thumbnails
Contents