113040. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés huzaláruk, pl. szögek, csavarok, gombostűk stb. előállítására

Megjelent 1935. évi október hó 1-én. _ MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BIRÓSÍQ SZABADALMI LEÍRÁS 113040. SZÁM. — XVl/a. OSZTÁLY. Eljárás és berendezés huzaláruk, pl. szögek, csavarok, gombostűk stb. előállítására. Weiss Manfréd Acél- és Fémművei R. T. Budapest. A bejelentés napja 1934. évi november hó 14-ike. A találmány eljárás huzaláruk, különö­sem torlasztott fejű huzaláruk, mint pél­dául szögiek, dsavarok, gombostűk és ha­sonlók előállítására ós az ennek fogana-5 toBítására való berendezés, valamint el­járás és berendezés az olyan huzalok elő­állítására, melyekből a találmány szerinti eljárással a huzalárukat állítjuk elő. Megjegyezzük, hogy e leírásban és igé-10 nyékben „torlasztott fejű" huzalárukon értjük mindazokat, melyek feje a szál­anyagából, annak deformálásával késizü'lt, tekintet nélkül arra, hogy e deformáilás sajtolással, kovácsolással vagy más mó-15 don történt. A torlasztott fejű huzaláruk előállítá­sánál gyakran igen nagy és mindeddig gazdaságosan leküzdhetetlen nehézséget okozott az, hogy a huzal anyagával szem-20 ben az áru természete egymással ellen­tétes követelmén yekeit támasztott, mert a szár anyagának merevnek, tehát kemény­nek, a fejnek pedig nagynak, anyagának tehát lágynak kellett lennie, hogy a kívánt 25 mértékben deformálható legyen. Bizo­nyos fajta áruknál e nehézséget úgy ke­rülték meg, hogy az árut aránylag lágy, de edzheitő acélból készítették, melynek az edzéis előtti állapotában képlékeny-80 sége elég nagy ahhoz, hogy a fej elké­szíthető legyen. A kész árut azután utóla­gos edzéssel tették keményebbé, azaz me­revebbé. Ennek az eljárásnak a hátrá­nyai, hogy csak edzhető anyagú huzallalí 85 foganatosítható, hogy tömeges edzésnél az egyes darabok egyenletes szilárdsága nehezen érhető el és hogy vékony, vagy aránylag hossizú szárú árunál, mint ami­lyenek pl. a goóabostűk, a szár az edzés­kori felhevítés és lehűtés folyamán meg- 40 görbül, minek kiküszöbölése vagy lehetet­len, vagy igen költséges. Vannak továbbá olyan áruk, mint például a kátránypapír­fedőlemezek feliszegezéséhez használt szö­gek, melyeknek feje rendkívül nagy, úgy 45 hogy még a leglágyabb acélból sem ké­szíthetők. Az ilyen szögeket tehát lágy vas­drótból kellett készíteni, minek következ­tében száruk jiem volt utólagos edzéssel merevíthető és ezért csak aránylag rövid 50 lelhetett. Azonban az ilyen szögek szára oly lágy volt, hogy rövidsége dacára is igen köninyen elgörbült, miért is e szögek csak puhafába voltak jól beverhetők. Javasolták már huzaláruk készítésénél 55 a fejnek meleg állapotban való torlasiztá­sát oly módon, hogy a huzalt folytató­lagosan, azaz a teljes feldolgozandó hu­zalhosszban pl. a huzalnak állandóan fű­tött kályhán való áthúzásával, kováesolási 60 hőmérsékletre, po. deltafém esetén 250—• 350 C°-ra hevítették, fejét ilyen meleg ál­lapotban torlasztották és azután a kellő hosszúságú huzaldarabot levágták, le­hűlni hagyták és hidegen dolgozták fél 65 tovább. Ennek az eljárásnak az a hátrá­nya, hogy a fejet készítő szerszámok igen gyorsan mennek tönkre, miért is az el­járás drága, valamint az, hogy vékony huzalok feldolgozása esetén, pl. gombostű- 70 gyártásnál, a® eljárás az ilyen huzalok: gyors lehűlése folytán vagy egyáltalán nem használható, vagy a fejkészítéskor újbóli részleges felhevítést tesz szüksé gessé, ami még nagyobb szierszámfo- 75 gyasztással jár és az eljárást körülmé­nyessé és kényessé teszi.

Next

/
Thumbnails
Contents