112990. lajstromszámú szabadalom • Hajszálcsöves hatású szerek

Megjelent 19.35. évi szeptember hó 16-án. MAGYAR KIRÁLYI #Jm|| SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 112990. SZÁM. — IV/h/l. X\III/a. OSZTÁLY. Hajszálcsöves hatású szerek. Henkel & Cie G. m. b. H. cég Düsseldorf-Holthausen (Németország). A bejelentés napja 1934. évi november hó 9-ike. Németországi elsőbbsége 1933. évi november hó 15-ike. Azt találtuk, hogy olyan mészálló szerves hajszálcsöves hatású vegyületeknek tulajdonságait, melyek molekulájukban legalább egy magasabbrendű alifás, vagyis 5 legalább 8 szénatomot tartalmazó maradékot és legalább egy, a szénlánc végén vagy csaknem végén álló, vízben oldhatóvá tevő csoportot tartalmaznak, kiváló módon javíthatjuk, hogy ha hozzájuk olyan foszfor-10 savaknak vízben oldható sóit adjuk, melyek az ortofoszforsavból víz lehasításával keletkeznek vagy melyek keletkezését így képzelhetjük el. Ilyen adalékok p&dául az alkálimeta-15 foszfátok, így a nátrium- és káliummetafoszfátok, valamint ezeknek a sóknak polimerjei. További adalékok az alkálipirofoszfátok és ezek közül különösen a semleges alkálipirofoszfátok. A célnak meg-20 felelő sók például a savanyú nátriumpirofoszfát, a semleges nátriumpirofoszfát és a káliumpirofoszfát. Adalékokként használhatjuk továbbá az NasPsOio vagy NaePíOis képletű polifoszfátokat, valamint 25 az említett savaknak más sóit is, így az ammoniumsókat és máseféléket. A sók közül többet egymással keverten is alkalmazásra hozhatunk. Magasabbrendű alifás maradékokon a 80 magasabbrendű, vagyis legalább 8 szénatomot tartalmazó zsíralkoholnak, tehát magasabbrendű alkileknek vagy magasabbrendű, vagyis legalább 8 szénatomot tartalmazó zsírsavaknak, tehát magasabb-85 rendű acileknek maradékait értjük. Az „alifás maradék" fogalom felöleli az egyenértékű cikloalifás maradékokat is, így például a nafténsavaknak vagy a gyantasavaknak vagy a megfelelő alkoholoknak maradékait. A vízben oldhatóvá 40 tevő csoportok közül példaképpen megemlítjük a következőket: A szulfonsavcsoportot, a szulfinsavcsportot, a kénsavesztercsoportot, az N-szulfonsavcsoportot, a foszforsavesztercsoportot, a tiokénsavesz- j.5 tércsoportot, a kvaterner amminiumcsoportot, illetve az említett csoportoknak sóit; továbbá olyan csoportokat, melyek polioxi- és illetve vagy poliétercsoportokat tartalmaznak és más eféléket. Az említett 50 vízben oldhatóvá tevő csoportok sóiként főképpen az alkálisók, így a nátrium- és káliumsók, valamint az ammoniumsók vagy a szerves aminekkel képezett sók alkalmazhatók. A kvaterner ammónium- 55 vegyületek közül ezeknek a savakkal, pl. sósavval, kénsavval, foszforsavval és más efélékkel alkotott sóit használhatjuk. A vízben oldhatóvá tevő csoport közvetlenül vagy közvetve, utóbbi esetben oxigén, gQ kén vagy nitrogén révén lehet a magasabbrendű alifás, illetve cikloalifás maradékkal kapcsolt. Olyan vegyületek, melyeknek tulajdonságai megjavíthatok, hogy ha az említett 65 módon olyan foszforsavak sóit adjuk hozzájuk, melyek az ortofoszforsavnál vízben szegényebbek, például az alábbi vegyületcsoportok sói: A magasabbrendű, vagyis legalább 8 70 szénatomot tartalmazó zsíralkoholok kénsavesztereinek alkálisói, így az oktilalkohol, a decilalkohol, a dodecilalkohol, a tetradecilalkohol, a hexadecilalkohol, az