112981. lajstromszámú szabadalom • Tagoskazán, különösen központi fűtőberendezésekhez
Megjelent 1935. évi szeptember hó 281-án. AGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEIRAS 112981. SZÁM. — Il/h. OSZTÁLY. Tagoskazán, különösen központi fűtőberendezésekhez. Beck István oki. gépészmérnök Budapest, A bejelentés napja 1933. évi julius hó 6-ika. A rosszminőségű (gázdús) tüzelőanyagoknak, különösen a hazai barnaszénfajtáknak a közönséges, vízszintes síkrostélyú kazánokban való eltüzelése tud-5 valevőleg súlyos hátrányokkal jár, mert a barnaszén nagy mennyiségben tartalmaz illó részeket és így a közönséges tüzelésnél hirtelen, nagy mennyiségű gázfejlődés következik be, mely igen tökéletlen 10 elégést, füstképződést, sőt robbanást is okozhat. Ezért, ha a hazai barnaszénfajták tökéletes, azaz füstmentes és gazdaságos eltüzelését akarjuk biztosítani, akkor a közönséges, vízszintes síkrostélyú 15 Jkazánok helyett oly szerkezetekre kell áttérni, melyek elsősorban a következő feltételeket elégítik ki: 1. A szenet lehetőleg vékony rétegben kell eltüzelni, melynek légellenállása oly 20 csekély, hogy a rétegen keresztül oly légmennyiség áthatolását teszi lehetővé, mely elegendő a szénből fejlődő gázok tökéletes elégetéséhez. 2. A parázsra nem szabad nagyobb 25 mennyiségű hideg tüzelőanyagot adagolni, mert különben oly mérvű kigázosodás indul meg, hogy a keletkező gázokat nem lehet tökéletesen elégetni. A barnaszén tehát fokozatos előmelegítést, 30 valamint fokozatos kigázosítást és elégetést igényel. 3. Elegendő nagyságú lángtérről kell gondoskodni, mely a lángok szabad kifejlődését és a füstgázok tökéletes elégését 85 biztosítja. Az első két feltételt különösen a láncvagy vándorrostélyok elégítik ki, ezek azonban a tüzelőberendezést, külnösen kisebb kazánoknál, túlságosan megdrágítják. A tüzelőanyagot vékony, vízszintes 40 rétegben továbbító vándorrostélyon kívül már oly tüzelőszerkezeteket is javasoltak, melyeknél a tüzelőanyag egy függélyes vagy többé-kevésbé ferde rostély vagyis állórostély és vízzel hűtött, függélyes 45 csövekből álló fal között aránylag vékony, függélyes rétegben, saját súlyánál fogva fokozatosan sülyedt, aholis a tüzelőanyag elégetésénél a fejlődő füstgázok a csősor egyes csövei között meghagyott 50 réseken át jutottak a lángtérbe (v. ö. Donneley cikkét a „Zeitschrift des Vereins deutscher Ingenieure" 1885. évfolyamának 665. oldalán). Ez utóbbi szerkeztetek a vándorrostélyos szerkezeteknél kevésbé 55 költségesek ugyan, azonban eddigi elhelyezési módjuk, különösen a központi fűtőberendezésekhez való tagos öntöttvaskazánokkal kapcsolatban, a gyakorlati követelményeknek nem felelt meg. Neve- 60 zetesen az ily tüzelőszerkezeteket a tagos öntöttvaskazánok belsejében helyezték el, vagy pedig a kazán homlokfalát leszerelték és e tüzelőszerkezetet a kazán elé építették, azaz elő tüzelés ailakjábain alkal- 65 mázták. Az alábbi megoldás lehetetlenné tette a fent említett harmadik feltétel betartását, mert a kazán lángterének jelentékeny szűkítésével járt, tehát a szabad láng- 70 kifejlődést meggátolta és így füstmentes tüzelést nem volt képes biztosítani. E megoldás továbbá a tüzelést nehezen hozzáférhetővé és általában a kezelést körülményessé tette. 75 Az előtüzeléses megoldás a nagyobb helyszükséglet hátrányával járt és azonkívül a tüzelőszerkezetek e fajtájával a
