112950. lajstromszámú szabadalom • Kerékpártámasz

Meg-jelent 1935. évi szeptember lió 16-án. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BIROSAG SZABADALMI LEIRAS 1 12950. SZÁM. — XX/c. OSZTÁLY. Kerékpártámasz. Loibl Ferenc lakatossegéd Sopron. A bejelentés napja 1934. évi szeptember hó 27-ike. A találmány kerékpártámasz, mely a kerékpár vázára van szerelve olymódon, hogy a kerékpár haladását nem gátolja, megfelelő átállítás után pedig a kerékpárt 5 álló helyzetben alátámasztja. A csatolt rajzon a találmány példaképpen felvett kiviteli alakjában van feltüntetve és pedig az 1. ábra a támasszal felszerelt kerékpár 10 oldalnézete, a 2. ábra a kerékpártámasz elölnézete, a 3. ábra pedig a kerékpártámasz oldalnézete. Lényegileg a találmány a pedáltengely 15 es a hátsó kerék tengelye közti villához oldhatóan hozzáerősített tartókarból és ehhez csuklósan hozzákapcsolt, rugóhatás alatt álló támasztóbakból áll. A rajzon (a) jelzi a tartókart, melynek 20 felső vége (b) pofává Van kiképezve. E pofából (c) csavarorsók nyúlnak fölfelé, melyek keresztülhaladnak a (b) pofára helyezett (d) pofának furatain. A csavarorsók végére (f) csavaranya van húzva. Az 25 (a) kar alsó végéhez a kétágú (g) támasztóbak van a (h) forgáscsap segélyével csuklósan hozzákapcsolva- A támasztóbak, valamint az (a) kar között az (i) rugó van elrendezve, melynek feszítőereje 30 a (g) támasztóbakot a 3. ábrán szaggatott vonallal jelzett, vagyis az (a) karhoz képest 90°-kal elforgatott helyzetben igyekszik tartani. A (g) baknak az (a) karhoz csatlakozó 35 végéből a (j) furattal ellátott (k) nyelvnyulvány áll ki, az (a) karnak a (g) támasztóbakhoz csatlakozó vége pedig az (m) fülnyulvánnyal van ellátva, melybe a (g) támasztóbaknak a 3. ábrán teljes vonallal feltüntetett, lefelé forgatott helyze- 40 tében a (k) nyelv belényúlik. A. kerékpártámasz a pedáltengely és a kerékpár hátsó kerekének tengelye közötti (n) villára van felerősítve (1. ábra) és pedig a villának arra a részére, mely a 45 pedáltengely és a hátsó kerék kerülete közé esik. A felerősítés az (a) tartókar felső végén levő (b, d) pofákkal történik, melyek az (n) villa ágait alulról és felülről közrefogják, mimellett a (b, d) pofákat 50 az (f) csavaranyák szorítják az (n) villához. A villára erősített helyzetben az (a) tartókar függélyesen lefelé nyúlik anélkül, hogy a pedálnak, vagy a hátsó keréknek útjában lenne, a (g) támasztóbak pedig, 55 — mint az 1. ábra mutatja — vízszintes helyzetű és két ága a hátsó kereket közrefogja, úgy, hogy ezek a hátsó kerék forgását nem akadályozzák. Ha a kerékpárt álló helyzetben meg 60 akarjuk támasztani, egyik lábunkkal lefelé ható nyomást gyakorolunk a (g) támasztóbakra és ugyanakkor a hátsó kereket kissé megemeljük, illetve a kerékpárt kissé hátrahúzzuk. Ezáltal a (g) támasztó- 55 bak a (h) forgástengely körül lefelé fordul és a 3. ábrán teljes vonallal jelölt helyzetbe kerül, úgy, hogy a bak két ága a földön áll és így a kerékpár a mellső kerékre, valamint a bak két ágára támasz- 70 kodVa álló helyzetben marad. A (g) támasztóbaknak függélyes helyzetbe való elfordításakor a (k) nyelv keresztülbújik az (m) fülön és ha most a nyelv (j) furatába lakatot akasztunk, a ke- 75. rékpárt a használaton kívüli helyzetében rögzítjük. Ezáltal a kerékpár ellopását is megnehezítjük.