112891. lajstromszámú szabadalom • Egyenirányító kapcsolás

Megjelent 1935. évi szeptember lió 16-án. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEIRAS 112891. SZÁM. — Vll/j. OSZTÁLY. Egyenirányítókapcsolás. N. Y. Philips' Gloeilampenfabrieken cég- Eindhoven-ben (Hollandia). A bejelentés napja 1934. évi március hó 29 ike. Hollandiai elsőbbsége 1933. éri április hó 29-ike. A találmány rád'óvevőkészülékekhez és egyéb ilyenfajta készülékekhez alkalmazható egyenirányítókapcsolás. Ha rácsegyenirányítókapcsolást alkal-5 mázunk, az e kapcsolásnál szükséges lezetőellenállás a rácskörrel összekötött rezgőkört jelentékenyen csillapítja. Ugyané hátrány mutatkozik, diódás egyenirányítás esetén is. Ekkor is az az 10 ellenállás, melynek mentén az egyenirányítóit rezgéseknek feszültségesést kell létesíteniük a bemeneti körben, jelentékeny csillaptíást eredményez. A jelzett hátrány úgy küszöbölhető ki, 15 hogy az egyenirányító bemeneti elektródái között levezető ellenállás és fojtótekercs soros kapcsolását alkalmazzuk. így a bemeneti kör csillapítása csökken ugyan, azonban a fojtótekercs "mene-20 veiben (pl. a hálózati transzformátor szórási mezői révén) olyan feszültségek indukálódnak, amelyek zavaró zörejeket idéznek elő. E zavarokat gyakorlatilag nem lehet a tekercs árnyékolásával ki-25 küszöbölni. A találmány szerint egy második fojtótekercset alkalmazunk, mely úgy van az elsőnek említett fojtótekercscsel sorba kapcsolva, hogy a két tekercsben indukált zavaró kisfrekvenciájú fe-30 í zültségek egymást kiegyenlítik. Nagyfrekvenciájú rezgések számára a második fojtótekercs rövidre zárt, úgy hogy e rezgések számára a berendezés úgy hat, mintha a fojtótekercsek közül csupán 35 egy volna jelen. Kitűnt, hogy a második fojtótekercs révén nemcsak az indukált kisfrekvenciájú zavarok küszöbölödnek |ki, hanem e fojtótekercs egyidejűleg a nagyfrekvenciájú rezgések szűrőjeként is hat, ami a 40 ^készüléknek öngerjedésre való hajlamosságát jelentékenyen csökkenti. A rajz a találmány foganatosítási példájának vázlatát mutatja. A rajzban az (1) egyenirányítóerősítő- 45 cső (2) katódájából és (3) elektródájából álló része kételektródás csövet alkot, melyet egyenirányítónak hasznosíthatunk, míg a (2) katódából, a (4) és (5) rácsokból és a (6) anódából álló részét az 50 egyenirányítóit rezgések erősítőjeként kapcsoljuk. A kételektródás cső elektródáival párhuzamosan (7) ellenállást és két (8) és (9) fojtótekercset kapcsolunk. A (7) ellenállással és a (9) fojtótekerccsel 55 párhuzamosan olyan (10) kondenzátort kapcsolunk, mely a nagyfrekvenciájú rezgések számára rövidzárlatot alkot, a kisfrekvenciájú rezgések számára azonban nagy impedanciájú. 60 A kapcsolás következőképen működik: A nagyfrekvenciájú rezgéseket a (2, 3) kételektródás cső egyenirányítja. Az egyenirányított rezgések a (7) ellenálláson át kisfrekvenciájú feszültségesést 65 idéznek elő, mely a (11) kondenzátoron; át az erősítő cső rácsát vezérli. A kételektródás cső elektródái közé iktatott inpedancia igen kevés csillapítást idéz elő a (12) bemeneti körben, mivel a (8) fojtó- 70 tekercs jelenléte következtében az impedancia igen nagy. A (8) fojtótekercs tehát azt a csillapítást küszöböli ki, amelyet a (7) ellenállás különben előidézne. Azokat a kisfrekvenciájú zavarokat, 75 melyeket pl. a hálózati transzformátor a