112879. lajstromszámú szabadalom • Eljárás keményítőtartalmú anyag feldolgozására
_ 2 — előállítását egyszerűsítsük és egyúttal hamutól, nitrogéntartalmú alkatrészektől, hemicellulózától stb. mentes, vegyileg tiszta, színtelen polisach.ar ideket termel-5 jünk. A találmány céljai közül 'felemlítjük még azt is, hogy az eljárással a keményítőtartalmú nyersanyagokból olyan tisztított keményítőpolisacharideket ka-10 punk, melyek közvetlenül hidrolizálhatók és tápszerek, mint szirup, glukóz és maltóz előállítására alkalmasak, anélkül, hogy a tápszerek előállítását megelőzően költséges és időrabló tisztító folyamiatok 15 egész sorát kellene alkalmazni, míg ez a járulékos feldolgozás az eddig ismert eljárásokkal kapott iigynevezett tiszta keményítőnél szükséges volt. Emellett a tiszta keményítőpolisacha-20 ride-k előállítására való eljárást egyenlő jó hatással alkalmazhatjuk az eddig ismert eljárások minden tisztító fokozatában. Eszerint a találmány szerinti eljárást a keményítőnek növényi anyagokból 25 való előállítására használt ismert eljárásoknak bármelyik szakaszába beiktathatjuk, figyelem nélkül arra, hogy a mindenkori növényi anyag milyen eredetű. A találmány szerinti eljárás fő jeileni-80 zője, hogy a keményítőt tartalmazó anyagot oldószer hatásának tesszük ki, ahol is egyidejűleg az anyagra oly szerekkel is behatunk, melyeknek oxidáló, szubsztituáló és részlegesen hidrolizáló hatásuk van. 85 Ezek a járulékos szerek csak a feldolgozandó anyagban levő fertőzményekkel reagálnak és ezeket feloldják; a befolyásolt anyagok közé tartoznak a keményítőt megfestő alkatrészek is. Magát a ke-40 ményítőt az oldatból leválaszthatjuk. Az eljárás tehát lígy tekinthető, hogy keményítőt tartalmazó anyagot, miközben szuszpendált állapotban van, oly oldatban, mely vizes alkoholos elegyet tar-45 talinaz, megfelelő reakciószer hatásának 1 esszük ki. Ebben az alkoholos vizes elegyben a bázisos polisaeharidek az alábbiakban megadott feltételek mellett oldhatatlanok, miig másrészt ugyanebben az elegy-50 ben az összes fertőzmények vagy azoknak nagyrésze oldható. Azok a reiakciótermékek, melyeknek keletkezése a reakciószernek a fertőzményekre gyakorolt behatására vezethető vissza, vagy az oldalt 55 és a reakciószer ele-gyében oldhatók, vagy pedig olyan állapotba jutnak, melyben vízben oldhatlanok. A reakciószernek az oldószerrel egyetemben tehát ebben az értelemben specifikus hatása van, -amenynyiben ezek az anyagok a fertőzmények 60 hidrolízisét, oxidálását és szubsztitúcióját másképen befolyásolják, mint a keményítőpolisaoharidekét vagy utóbbiakat egyáltalában nem befolyásolják. A szóbanforgó oldószereknek a reakcióanya- 65 gokkal való együttes jelenléte adja meg a reakcióanyagoknak éppen azokat a tulajdonságokat, hogy a keményítőre magára másképen hassanak be, mint a fertőzményekre. A leírt folyamat után az 70 oldószert és a reakciósze.rt, mely utóbbi most már a fertőzményeket oldatban tartalmazza, a nem oldható polisaeharidektól elválasztjuk. A járulékos reakciószerekkel egyesített 75 oldószernek specifikus behatása a találmány szempontjából lényeges. A fertőzményekre és a polisaeharidekre gyakorolt hatásnak nem szabad azonosnak lennie, mert különben a fertőzményeknek oxidá- 80 lódása, szubsztitúciója és 'hidrolízise vagy a keményíitőpolisacharidek változásával egyidejűleg történnék vagy a keményítőnek kétféle alkatrésze befolyásolatlan maradna. Az oldószereknek azokat a csoportjait, melyek reakciószerekkel egyetemben ezt a megkülönböztetett behatást csupán a fertőzmények feloldása céljából létesíteni képesek, az alábbiakban röviden össze- 90 foglaljuk: A) Nitrogénoxidok mint reakciószerek etilalkohollal vagy más alkoholokkal és polihidrikus glikolokkal, mint odószerekkel. 95 Az oldószer és reakciószer ilyen egyesítésének ebbe a csoportba tartozó típusos példája az etilalkohol hígított salétromsavval (0.1—8% salétromsav 60—95% etilalkoholban). 10C B) Halogének, oxihalogének és oxihalog'énsavak szerves vagy szervetlen bázissal együtt, mint reakciószerek, alkoholokkal vagy polihidrikus glikolokkal, mint oldószerekkel. 10í Az oldószer és reakciószer ilyen egyesítésének ebbe a csoportba tartozó típusos példájaként megemlítjük a szabad klórnak nátronlúg jelenlétében etilalkohollal való egyesítését, ahol is a klór 110 mennyisége 60—95% etilalkohol mellett 4%-nál ne legyen több és a nátronlúg töménysége 4% vagy ennél kevesebb. Az oldószereknek és reakciószereknek a fenti két csoportban példaképpen felemlí- 11 5
