112867. lajstromszámú szabadalom • Eljárás kenőolajok előállítására
Megjelent 1935. évi szeptember lió 16-án. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEIRAS 112867. SZÁM. — Xl/b. OSZTÁLY. Eljárás kenőolajok előállítására. I. G. Farfoenindustrie A. G. Frankfurt a/M. A bejelentés napja 1934. évi julius hó 2-ika. Németországi elsőbbsége 1933. évi augusztus hó 23-ika. Szilárd széntartalmú anyagok, mint szán, tőzeg és más effélék nyomás alatti Mdrogénezésénél, extrahálásánál vagy alacsony hőmérsékleten való lepárlásánál 5 kapott olajos részleteknek szelektív oldószerekkel való kezelése már ismerttes. Ha kenőolajok előállítására ezen eljárás szerint 350 C° feletti forráspontú desztilálási mar adókokat vagy olyan frakciókat 10 használunk, amelyek ilyen maradékokat tartalmaznak, úgy azt tapasztaljuk, hogy e maradékok ismeretlen természetű anyagokat tartalmaznak, melyek oldásközvetítőkként ha,tnak és az olajos alkatrészek-15 nek a szelektív oldószerektől való elkülönítését messzemenően gátolják. Azt találtuk, hogy jó kenőolajokhoz juthatunk, ha a szilárd széntartalmú anyagokat egészen vagy részben folyékony 20 termékekké alakítjuk át, ezeknek 350 C° felett forró desztillálási maradékait, vagy ilyen maradékokat tartalmazó frakcióit, adott esetben előzetes tisztítás után* alkáliás hatású anyagok oldatával és az 25 eközben fel nem oldótott részleteket szelektív oldószerekkel hozzuk össze. A szilárd széntartalmú anyagoknak folyékony termékekké való átalakítása tetszőleges módon történhet, pl. nyomás 30 alatti hidrogénezéssel, extrahálóssal vagy alacsony hőmérsékleten foganatosított lepárlással vagy pedig oly módon, hogy a kiindulási anyagokat előbb nyomás alatti exrahálásnak vetjük alá, elkokszosítjuk f 85 vagy pedig alacsony hőmérsékleten szárazon - lepároljuk és az eközben kapott folyékony termékeket krakkolásnak,,,vagy nyomás alatti hidrogénezésnek vetjük alá. Az eljárás foganatosítására, pl. úgy já-40 runk el, hogy szenet vagy ; tőzege^ 100, 200, 500 vagy több atm. nyomás alatt, előnyösen hidráló hatású katalizátorok ~ pl. a periódusos rendszer 4., 5., 8. és különösen 6. csoportja fémjeinek oxidjai vagy szulfidjai 'jelenlétében, 350 és 600 C° 45 közötti, különösen 400—550 C° közötti hőmérsékleten hidrogénnel kezeljük. Vagy -pedig a kiindulási anyagokat oldószerekkel, mint pl. benzollal, benzinnel, középolajjal, nehézolajjal, piridinnel, vagy 50 halogénezett szénhidrogénekkel, adott esetben alkohollal, éterrel és más effélék- ' kel való keverékben hozzuk össze, előnyösen fokozott nyomás alatt és 50—500 C°-ig terjedő hőmérsékleteken. 55 Ezen a módon eljárva kátrányszerű terméket kapunk, melyet lepárlásnak vetünk alá. Nyomásalatti hidrogénezés alkalmazása esetén úgyis eljárhatunk, hogy a reakcióteret elhagyó termékeket 60 frakcionáltan kondenzáljuk, úgyhogy 300 vagy 325, vagy 350 C° felett forró maradékot különítünk el. Az így kapott maradékot, mely 350 C° feletti forráspontú anyagokból áll, vagy 65 ilyeneket tartalmaz és lobbanási pontja célszerűen legalább 180 C°, alkáliás hatású anyagok "oldataival hozzuk össze. Ilyenekként tetszőleges lúgos reakciójú anyagok jönnek tekintetbe. Különösen 70 alkalmasnak mutatkoztak a maró alkáiiák alkoholos oldatai. Használhatjuk ; azonban a maró alkáliák vizes oldatait is, mély esetben a kezelést célszerűen nagyobb nyomás , alatt foganatosítjuk. A 75 maradékoknak ez a, kezelése a felsorolt anyagokkal közönséges, de inkább maga-. 1 sabb hőmérsékleten foganatosítható. A reakció hőmérséklete célszerűen 200 C°nál, különösen azonban 100 C°-nál alacso- 80
