112838. lajstromszámú szabadalom • Elektroncső

Megjelent 1935. évi szeptember lió 16-án. MAGIAK KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEIRAS 112838. SZÁM. VJI/d. OSZTÁLY. Elektroncső. Telefunken Gesellschaft für drahtlose Telegrapliie m.b. H. Berlin. A bejelentés napja 1934. évi szeptember hó 20-ika. Németországi elsőbbsége 1933. évi október hó 7-ike. A találmány rövid és ultrarövid villa­mos hullámok gerjesztésélhez és erősítésé­hez való kisütőeső. Az ily csövekben alkalmaztak már 5 olyan elektródabevezetéseket, amelyek lényegükben koaxiális csővezetékek. En­nél a megoldásnál az egyes elektróda­bevezetéseket gyűrűs beforrasztások vagy préstalpak útján üvegből készült szige-10 telőtestekkel kötötték össze. Ez az eljárás villamos szempontból ked­vezőtlen szerkezetekhez vezet, mert az egyes bevezetések között hosszú üvegsza­kaszoknak kell feküdniök és nem lehet 15 valamennyi beforrasztást ugyanabban a síkban elrendezni. A találmány értelmében üveg helyett kerámiai anyagot alkalmazunk, amelybe az elektródákat beforrasztjuk. Az ilyen 20 anyagok alkalmazása azzal az előnnyel jár, hogy egyetlen, szigetelőanyagból ké­szült lemezen át több koncentrikus fém­csövet Vezethetünk és ezeket a lemezzel légmentesen összeforraszthatjuk, úgy 25 hogy két fémcső között egy-egy kerámiai anyagból való szigetelőgyűrű fekszik. A találmány egyik példakénti kiviteli alakját a rajz 1. ábrája mutatja. Ennél (1) a fémes anódafal, (2) a rács és (3) az 80 arióda. A (4, 5, 6) elektródabevezetések mint koaxiális gyűrű beforrasztások a kerámiai anyagból készült (7) szigetelő­testen vannak átvezetve, úgy hogy az elektródák a külső térben mint sugárzás-35 mentes, koaxiális csőrendszer vezethetők tovább. A vacuumcsö belsejében az elek­tródák mint befogott tartók vannak kiké­pezve, vagyis csak a csőalakú beforrasz­tásokon vannak megerősítve, további megtámasztásuk azonban nincs. A cső í0 hosszának megfelelő megválasztásával el­érhetjük azt, hogy a szigetelőtesten fe­szültségi csomó keletkezik, míg az elek­tródarendszer alsó végén a feszültségi hul­lám kihasasodik. Az ilyen megoldás elő- 45 nye, hogy a (7) szigetelőtestben csak cse­kély mértékű dielektromos veszteségek keletkeznek. A csövet célszerűen közvetve fűtött ka­tódával készítjük. 50 Közvetlenül fűtött katóda esetén a jó szimmetria különösen fontos. Erre a célra különösen alkalmasak a 2. ábrában fel­tüntetett befogott tartó alakú, ú. n. ket­tős-prizmás szálkatódák, melyek egyen- 55 ként három vagy több párhuzamosan el­rendezett, áram alatt álló elemből ké­szültek. A szálak alsó végeiken egymás­sal összekötöttek és ehelyütt nincsenek megtámasztva. Ily módon a katóda meg- 60 támasztásához nincsen szükség középütt elrendezett pálcára, amely adott esetben az emissziós szálakkal együtt rezgőkört képezhetne. A gyűrűs beforrasztásoknak a kerámiai 65 anyagban való elkészítéséhez különösen molybdéncsövek alkalmasak. Mivel molyb­déncsövek ezidőszerint varratmentesen nem állíthatók elő, ezeket célszerűen le­mezből, szegecseléssel állítjuk elő, úgy, 70 amint azt a 3. ábra mutatja. A lemezt csak ott szegecseljük, ahol az nincs a ke­rámiai anyaggal összeforrasztva. A molybdénlemez átlapolásakor keletkező élek a kerámiai anyagból készült szige- 75 telőtesttel egyszerűen összeforraszthatok, ha a molybdéncső falvastagsága elegendő kicsiny.

Next

/
Thumbnails
Contents