112820. lajstromszámú szabadalom • Elektroncső

— 2 — csolás nagyobb labilitásának veszélyével is jár. Az áttört anóda mögött felduzzadt tértöltés természetszerűen nemcsak az anóda-5 visszalxatás kompenzálására alkalmazható hanem általában lehetővé teszi negatív karakterisztikák, illetőleg valamely kisütési szakasz negatív ellenállásának létrehozását és nincs csupán árnyékolt 10 rácsú csövekre korlátozva, A tértöltés torlasztásának módszere többek között előnyösen alkalmazható az anóda másodlagos emissziójával dolgozó elrendezéseknél, minthogy az, elektródok másodlagos 15 emisszióját egyenletesen reprodukálni nehéz. A negatív ellenálláshoz szükséges tértöltés duzzasztását azonban feszültségszabályozással mindenkor könnyen és biztosan 1 étrehozhatjuk. 20 A találmány értelmében elegendő, ha az eddig alkalmazott e 1 e k t r ó d a r e n cl s ze r e k anódáját áttörjük, tehát, pl. az anódát fémhálóból készítjük és az anóda mögött további elektródát helyezünk el, mely lehet 25 áttört vagy folytonos felületű. Hogy a torlasztó hatást létrehozzuk, az anóda mögött az áramsűrűségnek bizonyos meghatározott érték alá szállnia nem szabad. Az áramsűrűség a® anóda mögött elhelye-30 zett torlasztó elektróda alakjától és átmérőjétől íügg és azt a torlasztó elektróda feszültségének az anódfeszültséghez való viszonya határozza meg. A találmány kiterjed a segédelektróda 35 (torlasztó elektróda) oly alakítására is, mely lehetővé teszi, hogy a szükséges tértöltés-hatást már gyengébb elektronáramokkai is létrehozzuk. Lényeges körülmény, hogy a torlasztó elektróda ürege-40 ket zárjon be. Az ismert elektróda alakokkal szemben, melyek teknőszerü mélyedésekkel ellátott hengeres vagy sík felületek, a találmány értelmében két vagy több egymás mögött elhelyezett elektródát al-45 kalmazunk, melyek szita vagy hálófelületekből állnak. A legkülső elektróda át nem tört bádogból készülhet, ez azonban nem szükséges követelmény. Az 1. és 2. ábrák kiviteli példák. (K) a 50 katód, (G) a vezérlőváes, (S) árnyékolórács és (A) az áttört anóda. Az 1. ábrán a torlasztó elektróda (Hl, H2) szitaszeríí elektródákból és áramot át nem bocsátó (H3) köpenyből készült, A 2. ábrán (K, G) 55 és (A) ugyanilyen elrendezésűek. A torlasztó elektróda azonban ennél az ábránál (H3, H4, Hő) szitaszerű elektródákból van. Tegyük fol, hogy pl. a (K) katóda és a (H) torlasztó elektróda potenciáljai 0, illetőleg + 10 Volt, az anóda potenciálja pe- 60 dig 30 és 100 Volt között ingadozik. Az áramok nagyságrendje az anóda és katóda között, pl. 10 mA ós 3 mA az anódán átmenő áram. Ha a feszültség és áram ilyen értékeinél az elektródák egymásközti tá- 65 A'olságát nem választjuk túl nagynak, akkor, ha elektródaként sima vagy egyszeresen rácsos felületet alkalmaznánk, nagyobb tértöltés nem alakulhatna ki. Ha azonban a torlasztó elektródákat a 70 találmány szerint alakítjuk ki, akkor az elektronok mozgása a torlasztó elektródákkal határolt térben úgy megy végbe, amint ezt vázlatosan a 3. ábrában látjuk. Minél nagyobb az anóda feszültsége, 75 egyébként állandó elektródapotenciálok mellett, annál inkább behatol az anődától származó pozitív mező a torlasztó rács üregeibe. így a torlasztó rács alacsony potenciálja következtében csak lassan 80 mozgó és ennélfogva sűrű elektronok tértöltését az anóda hatása félreszorítja és ezzel elérjük, hogy az elektronok fordulópontjai az anódától távolabb esnek. Ennek következtében az egyes elektronok pá- 85 lyája a torlasztó elektróda hatáskörében növekvő anódfeszültséggel nő és annak a valószínűsége, hogy a torlasztóelektróda gyengén pozitív rácsdrótjain vagy felületein az elektronok megakadnak, nagyobb. 90 tehát a.z anödához visszatérő átbocsátott áramrész kisebb. \ Szabadalmi igények: 1. Elektroncső, melynek katódája, egy vagy több vezérlésre, vagy beállításra 95 való rácsa és rács- vagy szitaszerűen áttört anódája mögött legalább egy további elektródája van, .melyre cl Z cl jellemző, hogy ez az anóda mögötti további elektróda (torlasztó elektróda) 100 két vagy több, egymástól közzel elválasztott, közvetlenül egymásra következő ós egymással összekötött rácsból áll. 2. Az 1. igénypontban védett elektron- 105 cső változata, amelyre jellemző, hogy a többszörös szitaalakú elektróda kifele áramot át nem bocsátó felülettel lezárt. 3. Kapcsolási elrendezés az 1—2. igény- 110 pontok bármelyikében védett elektroncsőhöz, amelyre jellemző, hogy az áttört anódához a csőre kapcsolandó legnagyobb feszültséget vezetjük.