112799. lajstromszámú szabadalom • Eljárás edények, különösen izzólámpaburák légtelenítésére

Meg-jelent lí)35. évi szeptember lió 2-án. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEIRAS 112799. SZÁM. — Vll/h. OSZTÁLY. Eljárás edények, különösen izzólámpabúrák légtelenítésére. Dr. Trenzeu Carl vesyész Luzern és Astron A. G. cég Kriens (Svájc). A bejelentés napja 1934. évi november hó 28-ika. Svájci elsőbbsége 1933. évi december hó 4-ike. Ha oly edényeket légtelenítünk, amelyekben, mint pl. az izzólámpaburákban, valamely testet igen nagy hőmérsékletre hevítünk, a levegőt nagy mértékben ritkí-5 tanunk kell, hogy minél kevesebb hő menjen át az edény külső falára. A levegővel együtt el kell távolítanunk ennek a vízgőz tartalmát is, mert a vízgőznek nagy romboló hatása van az izzótestre. Mind-10 eddig azonban a legnagyobb gondosság kifejtésével -sem sikerült minden káros gáz-és gőzmaradékot a szokásos mechanikai készülékekkel eltávolítani. Ezért az ú. n. getterezéshez folyamodtak, azaz a lámpa 15 bekapcsolásakor elgőzölgő és a káros gáz-és gőzmaradékokkal vegyületet alkotó anyagokat vittek be (Malignani-féle eljárás). A getterezéshez különösen foszforvegyületeket használtak. 20 A getterezésnél azonban a káros gáz- és gőzmaradókok, bár lekötve, a körtében maradnak és a keletkező P2OS bizonyos körülmények között ismét megbomolhat, amikor is a káros gázok újra szabaddá 25 válnak. Ez kedvezőtlen a lámpa élettartamára. A találmány szerinti edények, különösen pedig izzólámpaburák légtelenítésóre valamely fém karbonilját használjuk 30 akként, hogy azt részben légtelenített edénybe, ill. burába juttatjuk. Ha azután az edényt felhevítjük, akkor a karbonil megbomlik, CO szabadul fel és ez a közönséges szénoxidgázzal ellentétben rend-55 kívül aktív CO gáz a maradék gázokkal (oxigénnel, nitrogénnel) és vízgőzzel vegyületet alkot. Megfelelő hőmérsékleten a drótban levő gázok is a CO hatása alá jutnak, minek következtében a drót erősebben megterhelhető anélkül, hogy élet- 40 tartama csökkenne. A fémkarbonil és a gáz- vagy gőzmaradékok vegyülése után folytatjuk a légtelenítést. A karbonilból kiváló fém az alkalmazott hőmérséklettől függően vagy gőzálakban hagyható, hogy 45 a folytatólagos légtelenítésben eltávozzék, vagy pedig az edénynek valamely különösen felmelegített helyén lecsapható. Izzólámpabúrák esetén gondoskodunk róla, hogy a fém oly helyen csapódjék le, 50 ahol nem káros, vagy pedig a melegítést xígy végezzük, hogy a lecsapódó fém finoman elosztott tükröt alkosson, amely az izzószál fényét a kívánt irányba veri vissza. 55 A találmánybeli eljárás foganatosítására, pl. izzólámpabura esetén a követ i kezőkép járhatunk el: A légtelenítendő izzólámpát 6—10 mm-es higanyoszlopnyi nyomáson valamely kar- 60 bonillái, pl. nikkelkarbonillal Ni(Co)í, molibdén- vagy vaskarbonillal töltjük meg. A lámpát azután a meglévő nyomáson a karbonil bomlási hőmérsékletére hevítjük. A karbonil bomlásakor felszaba- 65 duló fém a hevített helyen fényes tükröt alkot. Az igen aktív CO azonnal vegyül a bura és a drót belsejében lévő gázmaradékokkal (oxigénnel, nitrogénnel) és vízgőzzel, amelyek így sokkal könnyebben szív- 70 hatók ki. mint amikor önmagukban az üvegfalhoz tapadnak. Amíg tehát az eddigi getterező eljárásokban a gázok lekötött állapotban az izzólámpában maradtak és a lámpa élettartamára még min- 75 dig károsak lehettek, a találmány értelmé-