112789. lajstromszámú szabadalom • Vasbetonfödém, különösen bordásfödém, valamint eljárás e födém előállítására és hozzávaló betéttestek

övben a tartó valamennyi keresztmetszetét burkoló, függélyes alkotójú felületeket, amelyek az (0) pontokban egy-egy függélyes, élvonalban végződnének, míg 5 a (p, n) vonalakon kívül, elméletileg, semmiféle betónanyagra nem volna szükség. Ily elméleti alakzat pontos előállítása azonban a gyakorlatban értelmetlen volna és nem is volna kellően keresztüllő vihető. Ezért a találmány szerint, a 2. ábra értelmében, úgy járunk el, hogy az egyenszilárdságú alakot, legalább is három-három. különböző tartókeresztmetszettel, nevezetesen úgy közelítjük meg, 15 hogy a tartó felső övének, az inflexiós pontok között, az (I)-el jelölt szélességű keresztmetszetet, az inflexiós pontok és a támasz között a minimális (III) keresztmetszetet, hasonlóképpen a tartó alsó 20 övének, a támasz és az inflexiós pont között, az (y—y) keresztmetszetet, vagy pl., ha nagy betónfeszültség engedhető meg, az (I') keresztmetszetet, az inflexiós pontok között a minimális (III') keresztmet-25 szetet, mindkét övének pedig, az inflexiós pontok között, középnagyságú (II) keresztmetszetet adunk. A 2. ábrán alapuló egyik megoldás szerint a tartó keresztmetszete, az in-30 flexiós pontok között, magában véve ismert módon, de az inflexió:; pontok közötti távolságnál kisebb hosszon belül, T-alakú, az inflexiós pontok és a tóm-aswk (befogási helyek) között, ugyancsak ma-35 gában véve ismert módon, de az inflexiós pont és támasz közötti távolságnál kisebb hosszon belül, fordított T-alakú, míg- az inflexiós pontok körzetében a keresztrneiszet alakja az. előbbieknél kisebb széle«-40 ségű T- vagv fordított T-alak, vagy más tetszőleges -alak. A tartónak, vagy bordának ilyen gazdaságosan, változó keresztmetszetű alakját sokfékképpen valósíthatjuk meg. Az 45 egyik magában véve ismeretes módszer abban van, hogy a vasbetőnfödérn tnvtőhelyei között, célszerűen, üreges lielúttesteket alkalmazunk, melyek neinec

;ik a tartóközöket töltik ki és a födémnek alsó, 50 egységes sík felületét adják, hanem esryszersnund a tartógerroc?k formálótóle!

t is alkotják, vasyis a helyszínén lyezve, kétoldelt, oly üregeket határolnak, melyek betonnal kitöltve, a tartó gez'ne-55 részeit alakítják ki. A találmány e tekintetben még tovább megy, nevezetesen — az alább közelebbről ismertetendő módon —• oly alakú (beugrásokat tartalmazó) betéttesteket .alkalmazunk, melyek a gerincrészeken kívül a nyomott övet is, még 60 pedig egyik helyzetükben a gerincrészek felső végén (a 2. ábra szerinti (I) keresztmetszetnek megfelelően), megfordított helyzetükben pedig a nyomott övet a tartógerineek alsó végén (a 2. ábra sze- 65 rinti (I') keresztmetszetnek megfelelően) alakítják ki. így nemcsak azt az előnyt érjük el, hogy az eddigiekkel szemben nem szükséges a felső, illetve alsó, nyomott betónöveket mint külön rétegeket 70 megépíteni, hanem arra a fontos előnyre is szert teszünk, hogy a teljes tartókeresztmetszetek (pl. T-alakú és illetve fordított T-alakú keresztmetszetek) kialakítására úgv az inflexiós pontok közötti 75 szakaszokban, mint az inflexiós pontok és a támaszok közötti szakaszokban egy és ugyanazon típusú betéttestek használhatók fel. A találmány szerint még további fontos 80 előnyöket nyújtó, nevezetesen olyan szerkezetű betéttesteket létesítünk, melyek aránylag egyszerű módon teszik lehetővé, hogy a tarló nyomott övének keresztmetszetét, a változó igénybevételeknek meg- 85 felelően, különböző pontokon lehetőleg _ pontosan szabhassuk meg. Az üreges betéttesteknek, az alább közelebbről leírt módon, nevezetesen több pl. vízszinté vagy ferde válaszfalat adunk, m cl vek kö- 90 ziil egyet vagy többet (a felettük lévő, külső falvésszel együtt) leüthetünk és így n ketéttesHol határolt, a nyomott övet kialakító üreget szakaszról-szakaszra változó mértékben növelhetjük. Más szóval 95 az ily betéttest a változó 5géji-bevételekhez való legmesszebbmenő alkalmazkodást teszi lehetővé. Általában véve a találmány oly cj'rásra is k'terjed. mely szerint a vasbet <"n- 100 födém, bordáinak vasrv tartóinak egyenszdárrlsású alakját, általánosságban, közelítjük meg, hogv a betéttesteknek n nyomott öveket kialakító hosszoldalait, a változó pnr'tív rt" negatív nyomaié- 105 koknak megfelelően, kisebb vagy nagyobb mértékben eltávolítjuk (leütjük). Ez ez eljárás, a tnlálmánv szerbiíi, sajátos betétietekkel kapcsolatban, raés szóval azt jelenti, hogy a betéttestek hosszoldalai- 110| rak a nvomott öveket kialakító beugrá,sait az, egyenszilárdságú alakot megközelítő, változó mértékben (magassági vagv oldalirányban) növeljük. A találmány szerint a hetéttesteknek 115 més további, előnyös szerkezetét létesítjük, ha a betéttestek felső részének, neve-