112768. lajstromszámú szabadalom • Eljárás ammoniumszulfát előállítására

Megjelent lí)2. évi szeptember lió 2-án. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEIRAS 112168. SZÁM. IV/ll/X. O&ZTÁLY. Eljárás ammoniumszulfát előállítására. Norsk Hydro-Elektrisk Kvaelstofaktieselskab cég* Oslo (Norvégia). A bejelentés napja 1934. évi augusztus hó 17-ike. Norvégiai elsőbbsége 1933. évi szeptember hó 12-ike. Már ismeretes ammoniumszulfát előállítása oly módon, hogy ammóniumszulfitoldatot levegővel, oxigénnel vagy más oxidálószerrel, katalizátorok jelenlétében, ö vagy azok nélkül oxidálunk. így pl. akként végezhetjük az oxidálást, hogy az oldatot nitrózus gázokkal hozzuk össze, amint ezt dr. Fritzsche Paul javasolja (1. a „Zeitsehrift für angewandte Cheittie" 10 1913-iki 26. évfolyamának referátumrészét a 209. oldalon). Minthogy ammóniumszulíitot és biszulíitot könnyen állíthatunk elő ammóniából, kéndioxidból és vízből, ez az eljárás állí-15 tólag előnyösebb, mint a jelenleg szokásos, melynél kénsavat ammóniával semlegesítenek, — mert ezzel megtakarítjuk a kéndioxidnak kénsavvá alakításához szükséges kénsavgyár berendezését, valamint 20 üzemét. Az eljárás gazdaságos megvalósítása azonban nehéznek bizonyult, miért is azt az iparban mindezideig nem alkalmazták. Ennek legfontosabb oka az, hogy hígított oldatokkal dolgoztak és ezért 25 kénytelenek voltak az oxidált oldatot szilárd ammóniumszulfát előállítása céljából bepárolni, ami a költségeket túlságosan megnövelte. Tudvalevőleg ammóiiramszulfát közvetlen kristályosodását ér-30 jük el akkor, ha kénsavat ammóniával semlegesítünk. Ennél az eljárásnál tehát nincsenek bepárlási költségek. A találmány szerint ammóniumszulfitoldatot állítunk elő, melyet szulfátoldattá 35 oxidálunk, ebből pedig a szilárd sót kikristályosítjuk, még pedig külön bepárlási költségek nélkül, minthogy az eljárás folyamán fejlődő meleget használjuk fel annak az oldatnak bepárlására, amelyből az ammóniumszulíatot kikristályosítjuk. 40 A mellékelt rajz a találmány szerinti eljárás egyik foganatosítási módját megvalósító berendezés vázlatos képe. Kéndioxidot vagy kéndioxidtartalmú gázokat, pl. pörkölési gázokat és ammóniát 45 vezetünk a (II) toronyba, melyben víz jelenlétében ammóniumszulfitoldat képződik. E torony fejlődő gázait vízzel permetezett (III) tornyon át a rendszerből kivezetjük. Az ammóniumszulfitoldatot a (II) 50 toronyból harmadik (I) toronyba vezetjük, melybe nitrózus gázokat bocsátunk. Utóbbiak a szulfitot ismert módon szulfáttá oxidálják. Annak elkerülésére, hogy a tornyokban szilárd só váljék ki, az oldat- 55 hoz állandóan vizet vezetünk. A folyamat alatt fejlődő hőt hőkicserélőn át vákuumos elpárologtató készülékbe vezetjük, melyben a képződött szulfátoldat bepárlódik és a szulfát kikristályosodik. A hőátvezetés oly módon történik, hogy a meleg oldatot a toronyrendszerből a hőkicserélőbe vezetjük, melyben az oldat meleget ad le, ami után az oldatot visszavezetjük a toronyrendszerbe. A készre oxidált szulfátoldatot a fent említett vákuumos elpárologtató készülékbe vezetjük, mely akként kapcsolatos a hőkicserélővel, hogy az oldat a hőkicserélőn át cirkulál és itt felveszi a torony- 70 rendszerből átvitt hőt. Minthogy a tornyokból kikerülő oldatok a hőkicserélőhöz érkezve, pl. 60—70 C° hőmérsékletűek, míg a vákuumos elpárologtató készülék oldajtánaik hőmérséklete alacsonyabb, pl. 75 40—50 C°, a hőkicserélő segélyével ele-60 65