112746. lajstromszámú szabadalom • Villamos-optikai berendezés

_ 4 — tékony kiterjedése az elektronsugár vezérlése szempontjából növekszik. A (14) huzal hatékony kiterjedésének növekedése azt eredményezi, hogy a (19) anóda (21) 5 tárcsájának (20) nyílásán átmenő (15) elektronsugárnyaláb közepén az elektronok száma csökken. Ez a hatás viszont oly elektronáramot eredményez, amely nagyjában a (19) elektróda (20) nyílásának 10 alakját veszi fel, azzal a különbséggel,, hogy a fluoreszkáló, ernyőn létesített fluoreszkáló nyomot a (14) huzal két részre osztja, amint az a 2a. ábrából jól látható, amely az elektronsugárnak a 2a—2a vo-15 nal szerinti, a (20) nyílás és a (4) ernyő kö zötti keresztmetszetét mutatja. A fentiekből következik, hogy a (14) huzal a (4) ernyőre árnyékát vetíti, azonban ez az árnyék a letapogatott terület egyetlen rész-20 letére nézve sem káros, feltéve, hogy az elektronsugár a fluoreszkáló ernyőn úgy verődik oda és vissza, hogy az előálló árnyék, vagy sötét vonal a sugár mozgási irányára merőleges. 25 A találmány értelmében, a 2. és 3. ábrákkal kapcsolatos fejtegetéseinknek megfelelően, a fűtött katódából kisugárzó elektronok másfajta modulálása is lehetséges, úgy, hogy kettős csavarmenettel teker-30 cselt íűtőszálat használunk, amely tengelye mentén üreges. Ennél a szerkezetnél a szál üregén belül rúdalakú elektróda van felfüggesztve. Az ily szálszerkezet részleteit és kapcsolatos részeit a 4. ábra mu-35 tatja. A 4. ábrán a (84) szál hossztengelye mentén üreges. A (40) elektróda a (34) szál folytatólagos végén átnyúlik. A (40) elektródának a (34) szál (35) és (36) végződései 40 mellett fekvő végére (39) nyelv, vagy kontaktustag van hozzáerősítve, amelyhez elektromos összeköttetések kapcsolhatók. Az ily tipusú szálat úgy készítjük, hogy azt az 5. ábrán (42)-vel jelölt tövisre teker-45 cseljük. A tövis célszerűen molibdénből van és annak kettős csavarmenetes (43) hornya van. A tövis végén a (44) nyúlványt alakítjuk ki, hogy az arra tekercselt huzal a tekercs tengelyét ne keresz-50 tezze. A tekercselésnek bemutatott módja csak példaképem, minthogy a tekercselést más alkalmas módon is végezhetjük. A szálat feltekercselése után szigetelőréteggel fedjük, amelyet megfelelő hő-55 kezelés utján sütésnek vetünk alá. A vezérlőeiektródát alkotó (40) elektródát, amelynek a csőben való elrendezéseit a 6. ábra mutatja, szintén szigetelőanyaggal fedjük és sütésnek vetjük alá, majd a tekercsbe vezetjük, úgy, hogy a (39) kontak- 6d tusszalag ugyanazon az oldalon fekszik, mint a (34) szál két vezetőhuzala. Ezt a készletet a (37) katódatokba vezetjük be, amelynek hegesztéssel, vagy más módon villamosan hozzáerősített (41) vezető- 65-szalagja van. A (37) katódtoknak (38) nyílása van, amelyen át a (40) elektróda kinyúlik. A (37) katóda.tok gyűrűs (45) homlokcidalát az összeállítás előtt termióriosan aktiv anyaggal fedjük, úgy, 70-hogy ha a katódát a (34) szál (35) és (36) végződéseibe vezetett áram útján hevítjük, akkor a gyűrűs (45) homlokoldal aktivált felületéről elektronok lépnek ki és ezek a (46) elektronsugárnyalábot alkot- 75-ják. Ez elektronsugárnyalábot a (40, 47, 48) és (33) elektródák megfelelően vezérlik, határolják és gyűjtik. A (40) elektróda szerepe a 2. ábra (14) huzalának szerepéhez hasonlít, amennyi- 80' ben az a (16) katódasugarat modulálja. Azonban a 4—6. ábrákon éls különösen a 6. ábrán bemutatott elrendezésnél a (46) katódasugárnyaláb üreges hengerhez hasonlít, amint azt a (6a—6a) vonal menti ke- 85-resztmetszet mutatja, míg a 2. ábra szerinti (15) katódasugáruyaláb keresztmetszete két, félkörrel határolt körszeletből áll. A 6. ábra szerinti elrendezés működé- 90 sénel a (40) elektróda a negativ feszültség növekedése esetén a (46) katóda^ sugárnyaláb szórására, törekszik. Ha a (33) anódának egyik végén helytálló (31) nyílása van és erre az anódára állandó 95-pozitív feszültséget viszünk fel, akkor a (31) nyíláson átmenő sugárnyaláb keresztmetszete mindenkor állandó, tekintet nélkül a (40) modulálóelektródára felvitt feszültségre. A (33) elektróda az összes 100' olyan elektronokat összegyűjti, amelyek úgy szóródtak szét, hogy a (31) nyílásnál nagyobb felület körzetébe esnek. így a katódasugárnyalábot modulálhatjuk anélkül, hogy annak átmérőjét, vagy határ- 105' vonalait változtatnék. A fluoreszkáló (4) ernyőn keletkező világító nyom tehát állandó alakú, azaz annak határolóvonala mindenkor ugyanaz, tekintet nélkül a (40) elektródára felvitt modulálófeszültségekre. 110' Az így előállított és vezérelt, vagy modulált katódasugárnyomot az ernyőn úgy gyűjtjük, hogy a sugárnyaláb üreges alakja folytán természetszerűleg várható fekete nyom eltűnjék. Ezt a gyűjtőhatást 115-úgy eszközölhetjük, hogy az első és máso-