112744. lajstromszámú szabadalom • Szuperheterodin-rádióvevőkészülék

Megjelent 1935. évi augusztus hó 16-án. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEIRAS 1127 éá. SZÁM. Vll/j. OSZTÁLY. Szuperheterodin-rádióvevőkészülék. Magyar Wolframlámpa Gyár Kremenezky János Részvénytársaság* cég Budapest. A bejelentés napja 1933. évi március hó 14-ike. Ismeretes, hogy szuperheterodin- rádió­vevőkészülékekben a következő működési fokozatokra van szükség: első egyen­irányítás, oszcillátor, középfrekvencia-5 erősítés, második egyenirányítás, kisfrek­vencia-erősítés, végerősítés. Általános az a törekvés, hogy az ilyen vevőkészülékekben az alkalmazott csövek számát csökkentsék. E célt minél több 10 fokozat összevonásával és az összevont fokozatoknak minél kevesebb cső útján való ellátásával igyekeznek elérni. Már forgalomba kerültek háromcsöves szuperheterodin-vevőkészülékek is, ame-15 lyeknél azonban egy fokozat és pedig a cső útján való középfrekvencia-erő­sítés teljesen elmaradt és ehelyett csupán a második egyenirányító elé kapcsolt, a középfrekvenciára han-20 golt és visszacsatolással csillapodásmente­sített áramkör került alkalmazásra. E készülékek a szelektivitás és az érzékeny­ség tekintetében sok kívánni valót hagy­nak hátra, eltekintve attól, hogy a vissza-25 csatolást különböző visszahatások miatt mindegyik érkező hullámnál a lehető leg­jobb értékre külön-külön kell beállítani. Olyan szuperheterodin-vevőkészülékeket, amelyek a fent jelzett működési fokoza-30 tok mindegyikét magukban foglalják, eddigelé legalább négy csővel tudtak csak előállítani. Emellett az első cső mint első egyenirányító és oszcillátor, a második cső mint középfrekvencia-erősítő, a har-35 madik cső mint második egyenirányító és kisfrekvencia-erősítő és végül a negye­dik cső mint végerősítő működik. A találmány olyan háromcsöves szuper­heterodin-rádióvevőkészülék, amely az összes szükséges fokozatokat tartalmazza. ío Emellett az első cső ismert módon az első egyenirányító ós oszcillátor, a második cső a középfrekvencia-erősítő és a harma­dik cső a végerősítő. A találmány értel­mében mármost a második egyenirányí- 45 tást nem külön csővel, hanem tetszés­szerinti egyenirányítóval, mint pl. dió­dával, kontaktusegyenirányítóval stb. vé­gezzük és az egyenirányító szolgáltatta kisfrekvenciát a középfrekvencia-erősítő- 50 höz visszavezetjük, amely kisfrekvencia­erősítő gyanánt is szerepel. Megjegyezzük, hogy a jelen leírásban „cső" kifejezés alatt legalább háromelektródás, vezérel­hető és nem csupán egyenirányításra 55 való elektroncsöveket értünk, szemben a példaképpen említett csőalakú, rendszerint kételektródás egyenirányítóval (diódával). Az alkalmazásra kerülő dióda közve­tett fűtésű katódából és ezt körülvevő 60 anódából állhat ós a középfrekvencia­erősítőesőbe be is építhető, pl. úgy, hogy e csőben külön dióda-anódát alkalmazunk, amely a többi csőelemmel közös vagy különálló katódát körülveszi. 65 A rajz a találmány szerinti vevőkészü­lék példaképpeni kapcsolási vázlata. A vevőkészüléknek három (1, 2) és (3) csöve s (D) diódája van, amely a (2) csőbe he is építhető. A kapcsolási vázlaton át- 70 tekinthetőség kedvéért a (D) diódát a (2) csőtől különállóan ábrázoltuk. Az (A) antennától jövő hullámok a tükörfrekvenciák elnyomására valók, han­golt (FI) és (F2) körökön át az árnyékolt- 75 rácsú (1) cső vezérlőrácsára jutnak, amely

Next

/
Thumbnails
Contents