112724. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés élesztőnek a szellőző eljárás szerint való termelésére

Megjelent 1935. évi augusztus hó 16-án. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS r; 112724. SZÁM. — IV/B. OSZTÁLY. . Eljárás és berendezés élesztőnek a szellőző eljárás szerint való termelésére. M. Fischl's íSöhue cég Wien és Rosenberg Franz mérnök Limmersach A bejelentés napja 1929. évi december hó 3-ika. Ausztriai elsőbbsége 1928. évi december hó 18-ika. Amikor, kb. 1890-ben az ú. n. régi bécsi eljárásról ia szellőző eljárásra tértek át, a sajtolt élesztőgyártás fejlődésériek új szakaszába lépett. Ennél a módszernél a sep-5 rőtől elkülönített tiszta levet tetemes mennyiségű levegő befuvatása közben erjesztették el; ezzel egyidejűleg niagyobb higításokat alkalmaztak, hogy a keletkezett alkohol n© gátolja túlságosan korán 10 az élesztő szaporodását. Ilyen módon a fokozott élesztőtermelést csökkentett alkoholtermelés révén érték el. 1910 körül újabb légélesztő eljárást kezdtek gyakorolni, még erősebben fokozott élesztőter-15 meléssel és tovább csökkentett alkoholképződéssel, mely eredményeket azáltal érték el, hogy a levet még az eddiginél is erősebben hígították (hogy a keletkező alkohol egyáltalán ne gátolhassa az élesztő-20 szaporodást) és még erősebben szellőztek. Az ilyen módon elért fokozott ólesztőtermelés előnyével szemben állt azonban az a tetemes hátrány, ho(gy az üzem a rendkívüli nagymennyiségű híg levekkel való 25 dolgozás folytán körülményesebb és drágább lett. Az élesztőipar fejlődésének egy további időszaka az; ú. n. hozzáfolyatási elv bevezetésére vezethető vissza. Az az új vezető-30 gondolat merült fel, hogy az élesztőhöz ne adjuk az élesztő szaporodásához szükséges teljes tápoldatmennyiséget mindjárt az erjedés megindításakor, hanem hogy az erjedés megkezdésekor az élesztőhöz az 35 összes alkalmazandó cukortartalmú oldatnak csak aránylag kis részét (az élesztő szaporításához szükségelt egyéb anyagokkal) adagoljuk s a többi cukrot az élesztő életműködése folytán fellépő elfogyás mérvében utólag időszakosan vagy foly- 45 tonosan "folyassuk hozzá. Ilyen módon el lehetett érni, hogy, ámbár az erjedő folyadéknak állandóan alacsony volt a cukortartalma mégis aránylag nagymenynyiségű nyersanyagot lehetett korlátolt 45 erjesztési térben sajtoltélesztőre és alkoholra (vagy esetleg csak sajtolt-élesztőre) feldolgozni. Lehetséges volt tehát az erjedő lé cukortöménységét a nagy élesztőtermeléshez szükséges alacsony fokon 50 tartani, anélkül, hogy a gyártás gazdaságosságát a nagymennyiségű híg oldatok kezelése lerontotta volna. Ez a „hozzáfolyató-eljárás" kb. 1915-ben egyidejűleg lépett fel Németországban, Ausztriában 55 és Magyarországon s azután különösen Dániában gyakorlatilag használható eljárásokká fejlődött ki, melyek csakhamar az összes előző eljárásokat kiszorították. Ez az eljárás a régi bécsi eljárás 60 termékéhez képest gyengébb minőségű árut eredményez, igen jó termelési hányaddal. A találmány szerinti eljárás már most a hozzáfolyatás elvét megint elhagyja. 65 Ezt az eljárást az, előző módszerektől (az ú. n. adageljárásoktól) és továbbá a hozzáfolyatási eljárástól a „fáziseljárás" névvel lehet megkülönböztetni, mert az élesztőszaporodás folyamatát több külön rész- 70 erjedésre (fázisokra) osztottuk fel, melyeknek kezdetét és végét pontosan meghatároztuk. A találmányhoz vezető vizsgálatok kiindulási pontját az az egyenlet képezte, 75 melyet Euler a (t) időben az (a) anya-