112702. lajstromszámú szabadalom • Üzemeljárás a tartószalagon állandóan megújuló fényérzékeny réteggel ellátott, közbülső filmmel működő távolbalátási berendezések számára

Megjelent 1935. évi augusztus hó 16-án. MAGYAB KIBÁLYI #03® SZABADALMI BIBÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 113703. SZÁM. — VH/j. (ix/f.) OSZTÁLY. Üzemeljárás a tartószalagon állandóan megújuló fényérzékeny réteggel ellátott, közbülső filmmel működő távolbalátási berendezések számára. Fernseh-Akt. Ges. cég Berlin-Zehlendorf-foaii. A bejelentés napja 1934. évi szeptember hó 17-ike. Németországi elsőbbsége 1933. évi szeptember hó 22-ike. A találmány különösen alkalmas munkamód a tartón állandóan megújuló fényérzékeny réteggel ellátott, közbülső filmmel működő távolbalátási bere^dezé-5 sek üzeméhez. A közbülső filmmel foganatosított távolbalátási eljárások üzemköltségeinek csökkentésére újabban indítványozták a fényérzékeny anyag tartójának többször való felhasználását úgy, 10 hogy a távoliban látható képet tartalmazó réteget eltávolítják és új fényérzékeny réteggel helyettesítik. Ennél az eljárásnál már most nagy nehézséget okoz a fényérzékeny rétegnek 15 a gyorsan továbbított rétegíartóra való egyenletes felvitele. Az eljárásnál fellépő szalagsebességek ugyanis sokkal nagyobbak, mint a fényérzékeny rétegeknek a tartókra való felvitelénél szokásos sebes-20 ségek. Ezért nem használhatták fel a pl. nyersfilmgyárakban nyert öntéstechnikai tapasztalatokat a közbülső filmmel foganatosított távolbalátási eljárásnál. Míg pl. a nyersfilmgyárak berendezéseiben a 25 felvitt réteg vastagsága a hűtésnek vagy pedig a rétegtartó helyzetének változtatásával megváltoztatható, ezek a műveletek a távolbalátási berendezések megkívánt kis terjedelme következtében nem 30 alkalmazhatók. Ezért olyan műveleteket kell foganatosítani, amelyek a berendezés térbeli elhelyezését nem befolyásolják. Különösen alkalmasnak bizonyult már most a felviendő fényérzékeny réteg visz-85 kozitásának olyannyira növelése, hogy mintegy átmenetet alkosson a szilárd és folyékony halmazállapot között, vagyis a megmerevedési pont közelében legyen úgy, hogy az emulzió a megvilágítás helyének elérése előtt, de legkésőbb másfél 40 perccel a tartóra való felvitel után megszilárduljon. Míg a nyersfilm-gyárakban, az emulziót egészen higanfolyó állapotban viszik fel, a találmány értelmében a fényérzékeny réteg viszkozitását annyira 45 megnöveljük, hogy az emulzió éppen csak hogy még folyékony. Ennek az eljárásnak az az előnye, hogy az emulzió az öntő kifolyató nyílásánál nem jöhet forgó mozgásba és így nem zárhat be légbubo- 50 rékokat. További előnye ennek a módszernek az, hogy a tartószalag távolságának kis különbségei nem befolyásolják a felvitt réteg vastagságát, minthogy a nagy viszkozitás következtében a réteg- 55 vastagság csupán az öntőnyílás szélességétől függ. Végül az is megfontolandó, hogy az emulzió viszkozitása vagy a hőmérséklet csökkentésével, vagy a zselatintartalom növelésével fokozható. A visz- 60 kozitás növelése az első esetben az emulzió hőmérsékletének az öntőedényben való csökkentését jelenti, ami viszont ismert módon az emulzió tartósságát fokozza. A második esetben a fényérzékeny 65 réteg viszkozitásának növelése a felvitt réteg víztartalmának csökkentését jelenti, ami viszont rövidebb idő alatt, illetve alacsonyabb hőmérsékleten foganatosított szárítást tesz lehetővé. Tehát 70 az emulzió viszkozitásának fokozása minden esetben előnyös. A viszkozitás, mint már megelőzőleg leírtuk, az öntési hőmérséklet csökkentésével, vagy a zselatinkoncentráció nőve- 75 lésével fokozható. Előnyösen határozott optimális öntési hőmérsékletet tartunk fenn. Csupán kivételes esetekben fokoz-