112650. lajstromszámú szabadalom • Szabadon futó kerékagy hátrataposással működtetett fékkel

Megjelent 1935. évi augusztus hó 16-án. • MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEIRAS 112650. SZÁM. — XX/e. OSZTÁLY. Szabadonfutó kerékagy hátrataposással működtetett fékkel. Gottsclialk Richárd gyáros Dresden. A bejelentés napja 1934. évi december hó 29-ike. Németországi elsőbbsége 1934. évi február hó 13-ika. A találmány szabadonfutó, hátrataposással működtetett fékkel ellátott kerékagyra, különösen olyan ismert fajtáiú agyra vonatkozik, melynél a csészealakú 5 fékpofákat kúpalakú kapcsolókarmantyú tengelymenti elmozdulással kúpos fészekhez. szorítja. A találmány az, hogy a csésze-alakú sugár mentén összehúzott fékpofákból álló 10 üreges hengeralakú féktagnak a fékfelülete tengelyirányú hornyokkal vagy rovátkákkal egymás után következő sávos részfelületekre osztott. Találmány továbbá a rugók különleges 15 kiképzése is, melyek a fékpofákat sugárirányban összehúzzák. Találmány végül a féknofacsoport mindkét végénél a felfekvések kiképzése. A találmány példakénti kivitelét a raj-20 zok mutatják, ahol az 1. ábra a szabadonfutó agy függélyes hosszmetszete, részben nézete, a 2. ábra az 1. ábra II—II vonal menti metszete, azzal a különbséggel, hogy az 1. 25 ábrabeli kiviteltől eltérőleg a fékpofák sugárirányú összehúzására belülről támadó rugók vannak elrendezve. A 3. ábra a 2. ábra szerint összefogott két fékpofának felülnézete. A 30 4. és 5. ábrák a fékpofa felül- ill. alulnézete. a 6. ábra a 4. ábra IV—IV vonal menti metszete. A 7. és 8. ábrák az ismert illetve az xíjfajta 35 kúpos anyát; a 9. és 10. ábrák a régi és új kiviteli kapcsolókarmantyúkat, míg végül a 11. ábra különlegesen kiképezett fékpofa metszete. A helytálló (1) tengely bal végén van a í0 (2) támtest (kúpos anya) megerősítve, míg a jobb végén a (3) lánckerék a meredek menetű (4) csavarperselyével forgathatóan ágyazott. Az (5) golyókon ágyazott (7) agytest belső felületén a kúpos (8) 45 fészek van, melyen a (4) csavarpersely meredek menetén ülő (9) kapcsolókarmantyú megfelelően kiképezett (9') ellenfelülettel felfekszik. A kapcsolókarmantyú (9') felületét célszerűen rovát- 50 kákkal látjuk el. A (7) agy test (10) hengeres belső felületénél a csészealakú (11) fékpofák vannak elrendezve, melyek a bal végükkel a (2) támtestre fekszenek fel. mimellett a (11) fékpofákon kiképezett 55 (12) orrok, a (2) támtest lényegileg tengelyirányú (13) kimélyítésébe kapaszkodnak. Ezeket az orrokat a (11) pofák belső felületén célszerűen sajtolással vagy csákozással állítjuk elő, mimellett gyártási 60 okokból az orr hátán, a pofa külső felületén (11') kimélyítés képződik. Mint az a 2. ábrából kitűnik, például négy (11) pofa képez, egy fékpofacsoportot, mimellett az egyes pofákat vagy két felvágott rugalmas 65 (20) gyűrű (lásd 1. ábrát), melyek megfelelő körbefutó (ll2

) hornyokban a fékpofák hátán fekszenek, vagy az alant ismertetendő rugós szerkezet sugárirányban összehúzza. Eközben a (11) pofák egyrészt a (2) 70 támtestre, másrészt a kapcsolókarmantyú (92

) nyúlványára nyomódnak fel. Célszerű, ha a (20) rugós gyűrűk helyett alakú (14) rugókat alkalmazunk (lásd 2. és 3. ábrákat), melyek a (15) horogalakú végeik- 75 kel a fékpofák széleinél kiképezett (16) kimetszésekbe kapaszkodnak. Természetesen, miként az a 2. ábrából kitűnik, ugyan-