112577. lajstromszámú szabadalom • Villamos elektronlencse

Megjelent lí):iő. évi augusztus lio 1 -éti. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMILEIRAS 112577. SZÁM. — Vll/d. OSZTÁLY. Villamos elektronlencse. Teleiimken Gesellschaft fftr drahtlose Telegraphie m. b. II. Berlin. » A bejelentés napja 1934. évi február hó 1-je. Németországi elsőbbsége 1933. évi február hó 6-ika. Ismeraties. hogy eleiktronsugárnyalábok, hosszukhoz viszonyítva rövicí, megfelelő Ifilakú vilamos mezőben törést szenved-' nek, ugyanúgy, mint íéiiysugárayalábok 5 fénytörő közegben, pl. üvegben és hogy e jelenség a geometriai fénytanhoz hasonló módon a geometriai elektronoptika törvényei szerint folyik le. Ezlek az ,, cile kt í'o niencső"-nck nevezett 10 ,miezők minden olyan elíektronsugárirá-* nyitónak lényeges részét képezik, amelynél az a cél, hogy nagy energiasűrűségű és kis átmérőjű elektrongyujtófoltot létesítsünk. Ilyen elektironlencséket álkal!5 máznak katódsugár-oszcillográfokban, a távolbalátásnál használt csövekben, elektronm'''kroszkópokiban, röntgencsövekben cb a hangosifilm-készülókrk csöveiben. Egyszerű kiviteli alakjuk és az áram-20 szükséglet hiánya miatt a hasonló célra használatos mágneses gyújtőosévéiket, előnyösen helyettesítik. Az ismert eiektronliencfeék egyik kiviteli alakja süvegszerűen ívelt koncentri-25

kus hálófelület, aminőt az 1. ábra mutat. Ennél a villamos1

mező alakja mikroszkopikus méretekben megfelel az elmélei kívánta alaknak. A gyakorlatban kitűnt, hogy a tér 30

egyenetlensége folytán a hálókban keletkezett mezőzavarok következtében az ilyen lencse nem ad kielégítő jó képet. Ismerleltes olyan elektromlenöse is, amely lényegileg egy vagy több, egymással párhuzamos síkokban, egymással koaxiálisán elrendezett, lyukasztott tárcsából áll. Ilyet mutat a 2. ábra. Ebből látható, hogy a lencsehatás szempontjából mérvadó a középső elektródának a két külső furaton valló áthatása következtében ke- 40 let kező gömbfelületek az egész lencse mlezőnek csak egy részét képezik és hogy a sugárnyalábnak ezenkívül részben az elektródafelülettel párhuzamos, sík ekvipotenciális felületeken, részben pedig a 45 középső elektróda közelében erősen egyenetlen ekvipotenciális felületeken kell áthaladnia, Mivel az ilyen lencse ekvipotenciális felületei az elméletileg megkívánt gömbalaktól eltérnek, az ilyen 50 lencse a hozzá fűzött kívánalmaknak csak első megközelítésben felel meg. A találmány azon a fel isme résen ala puli, hogy az ideális villamos lencse esetén lehetőleg valiamennyi ekvipotenciális 55 felületeinek egytengelyű gömbsapkáknak kell lenniök, mimellett a sugárirányban homorú és domború gömbsapkák is következhetnek egymásra, feltéve, hogy a homorú gömbsapkák a domború gömb- 60 sapkákhoz közvetlenül, tehát nagyobb számú párhuzamos ekvipotenciális felület közbeiktatása nélkül csatlakoznak. A találmány szerinti elektronlencse két vagy több, egymással és a su- 65 gártengellyeíl egytengelyű, az elektronokat átbocsátó nyílásokkal ellátott üreges testből, célszerűen hengerekből áll, amelyek nyílásai akkorák, hogy a lencsehatást cisak mindkét üreges test belső olda- 70 Iáról kiinduló erővonalak létesítik Mivel ennél a megoldásnál az eddig alkalmazott, a sugárnyaláb tengelyére merőleges sík elektródák ellesnek, az ekvipoitenciáiis felületek gömb-, illetőleg gömbsapka- 75 alakúak. Ezeket a 3. és 4. ábrákban tün-