112489. lajstromszámú szabadalom • Membránelrendezés

két egymásra következő gyűrű 'között fel­felé domborodó membráiiövek belső nyo­másnak kitett tartály módjára rendkívüli kedvezően vétetnek igénybe. A hullámvöl-5 gyeknek külső nyomás alatt álló tartály módjára való igénybevétele gyakorlatilag fel sem lép, mert a membránnak ezek az övei a (6) gyűrűkhöz támaszkodnak. Hogy azonban a membrán adott terhe­lő lésénél és adott emelkedési mértékénél a szabad munkafelületen a membrán terhe­lésének előre meghatározott, előnyösen megközelítőleg egyenletes elosztását érjük cl, az 1. ábrán feltüntetett módon az (s) 15 gyűrűélek elrendezését következőképpen végezzük: Az 1. ábrán (H)-val jelölt eredmény vo­nal a (7) emelőnek azt a helyzetét ábrá­zolja, mely a teljes membránemelkedésnek 20 felel meg. (ji) a két-két egymásra követ­kező membránelem közötti megengedhető kihajlási szög, mely a membrán, egész ke­resztmetszetében megközelítőleg állandóan tartandó. A (6a) gyűrű (a—a) szimmetria-25 síkjában (x) adja meg a. membránnak az említett kihajlási szög betartásánál még megengedhető fethajlását, míg a (H) hely­zetben levő (7) emelő jelentékenyen na­gyobb (y) felhajlást enged meg. A megen-30 gedhető (x) értékre való kiigazítást a (6a) gyűrű számára azzal érjük el, hogy az (sa) gyűrűélet a szelvény (a—a) szimmetria­síkjából annyira balfelé toljuk, míg függő­leges vetülete a (H) vonal és a megenged-35 he tő (x) folhajlás felső pontján át fekte­tett vízszintes vonal metszéspontján megy át. A következő membránelemnél, mely a (6a) és (6b) gyűrűk (a—a) és (b—b) szim­.40 metriasíkjai között fekszik, a felhajlás mértékének megállapításánál újból a (fi) szöget kell figyelembe venni. Ez a szög a hozzátartozó membránövnek (z) értékű összes felhajlását engedi meg, míg a (7) 45 emelő, ha a (H) helyzetben van, valamivel nagyobb (v) felhajlást tesz lehetővé. A megengedhető (z) értékre való kiigazítást megint úgy érjük el, hogy az (sb) gyűrű­élet balra toljuk el és az eltolás mértéké-50 nek meghatározására a. fent az (sa) élnél megadott módszert használjuk. Ezt a módszert folytatva, arra az eredményre jutunk, hogy az (s°) és (sd ) gyűrűéleket a (c—e), illetve (d—d) kereszt-55 metszeti középsíkokból növekvő mértékben jobbfeló kell eltolni, ha. azt akarjuk elérni, hogy két-két egymásra következő mem­bránöv között a hajlásszögek egyenlőek legyenek. A 3. ábra olyan elrendezést mutat ke- 60 resztmetszetben, melynél a 2. ábrától el­térően a hullámos (2) membránt megosztó (6) gyűrűk alul síkok. A membrán hul­lámvölgyeibe a (K) golyók (rövid henge­rek vagy máseffélék) fekszenek, melye- 65 ken a membrán, amikor a terhelő nyomás hatása alatt kihajol, legördülhet. Ez az elrendezés tehát lehetővé teszi, hogy a membrán szélétől közepe felé kitágulhas­son, úgyhogy a membrán kihajlásából 70 származó vízszintes erők az egyes mem­brángyűrűkben egymást kiegyensúlyoz­zák. Az (s) élek, amelyekkel a (6) gyűrűk a (7) emelőkre hatnak, itt is az 1. ábra kapcsán megadott módon oszthatók fel. 75 A 4. ábra keresztmetszetben közönséges, vagyis síkfelületű (2) membránt mutat, melynek egyetlen megosztó vagy alá­támasztó (6) gyűrűje van. Ez a gyűrű a membrán középnyomásvonalában, vagyis 80 úgy van elrendezve, hogy a membránt két azonos terhelésű övre osztja. A (7) emelő­ket, melyek ennél a foganatosítási alak­nál. célszerűen mozgó tárcsává záródnak össze, egyébként az 1. és 2. ábrán meg- 85 adott módon rendezzük el. A membrán igénybevételének egyenle­tes elosztását az 1. ábra kapcsán megadott módszertől eltérően úgyis elérhetjük, hogy az összes (s) gyűrűéleket a gyűrű- 90 szelvények keresztmetszeti szimmetria­síkjaiban hagyjuk, míg a (7) emelőknek, melyek mind a membrán középmezejében támadnak, sugárirányban váltakozóan lépcsőzetes kiterjedést adunk, úgyhogy a 95 nyomással terhelt membránon itt is an­nak szélétől közepéig azonos vagy meg­közelítőleg azonos kihajlási szögek adód­nak. Ilyen elrendezést mutatnak az 5. és 6. ábrák. A legrövidebb emelőket (7a)-val 100 jelöltük, erre következnek a (7b, 7c, 7d) emelők, melyeknek sugárirányú hossza fokozatosan nő. Az emelők külső végei a membrán tokjának belső oldalán a meg­felelő (s\ s2 , ss , s4 ) élekhez támaszkod- 105 nak. Az összes (7a) emelők adják a leg­belső megtámasztó övet ós valamely adott membrán emelkedésnél legmeredekebben állnak be. A (7b) emelők adják a meg­támasztó elemek második koszorúját és no valamely adott membránemelkedésnél valamivel kevésbbé meredeken állnak be. A (7c) koszorút alkotó emelők még lapo­sabban, a (7d) emelők pedig leglaposab­ban állnak. 115

Next

/
Thumbnails
Contents