112481. lajstromszámú szabadalom • Eljárás vas, vasötvözetek és hasonló anyagok hőkezelésére

Megjelent 1935. évi julius hó 15-én. MAGYAB KIRÁLYI #Ö|J| SZABADALMI BIRÓSÍG SZABADALMI LEÍRÁS 112481. SZÁM. — XlI/e. OSZTÁLY. Eljárás vas, vasötvözetek és hasonló anyagok hőkezelésére. Deutsche Gold- und Silber-Sclieideanstalt vorm. Roessler cég- Frankfurt a/M., inint Donalt A. Holt vegyész, Niagara Falls N. Y. lakos jogutódja. A bejelentés napja 1934. évi március hó 9-ike. É. A. E. A.-beli elsőbbsége 1933. évi március hó 10-ike. A találmány eljárás vas és vasötvözetek, acél és acélötvözetek hőkezelésére, különösen cementálására, melynek előnye, hogy a fürdő üzemét vagy a fürdő 5 hatását károsan befolyásoló bomlási termékek képződését gyakorlatilag teljesen megakadályozza, vagy a kívánt mértékben csökkenti. Ismeretes oly fürdők alkalmazása ce-10 mentáláshoz, melyek megömlesztett sókból, pl. alkálikloridokból és alkálikarbonátokból állnak és cementálószerekként szervetlen ciánvegyületeket, pl. alkálicianidokat, földalkálicianidokat, vagy 15 mésznitrogént tartalmaznak. A cementáló fürdők egy másik csoportja főként alkáliföldek sóit tartalmazza nagy mennyiségben, szervetlen ciánvegyületek mellett. 20 Az első helyen említett fürdők, melyeknek leggyakrabban használatos összetétele 20% és ennél több alkálicianidot és ú. n. iners sókként alkálisókat, mint pl. nátriumkloridot vagy nátriumkarbonátot 25 tartalmaznak, az úí. ta. "vegyes betéthez vezetnek, azaz mind a szénnek, mind pedig a nitrogénnek a kezelendő vasba vagy acélba való bevitelét eredményezik. A hatás mindkét esetben majdnem azo-30 nos, a betét rendszerint aránylag csekély mélységű, azonban a bevitt nitrogén mennyisége következtében, rezzentés után. ez úton aránylag nagyfokú felületi keményítőst érhetünk el. A kezelési hőmér-35 sékletek ilyen fürdőknél általában 8—900 C° között mozognak. A második fentemlített csoporthoz tartozó fürdőknek, azaz azoknak, amelyek általában véve sok földalkálivegyületet vagy ilyet alkálikloridokkal együtt tar- 40 talmaznak, az a tulajdonságuk, hogy elsősorban szénezőhatást idéznek elő, amely hasonlít ahhoz, amely száraz cementáló elegyekben betétkeményítéssel elérhető, viszont a bevitt nitrogén mennyisége 45 aránylag csekély marad. Az efféle fürdők pl. nátriumkloridnak 50 és több százalék kalciumkloriddal való elegyéből állhatnak, amelyhez cementálószerként kalciuincian idot vagy mésznitrogént ada- 50 gólnak. A betét mélysége az efféle fürdőkben való kezelésnél általában nagyobb, mint az elsőizben emiitett fürdőknél. Alkalmas hőkezeléssel, pl. rezzentés útján, a cementált tárgyak keményíthetők. 55 Ezeknek a fürdőknek azonban az a hátrányuk, hogy munka közben az alkáliföldek, pl. a földalkáliklorid, lassanként a megfelelő oxiddá alakulnak át. Ez oxidoknak a fürdőben való oldható- 60 sága azonban korlátozott, úgy hogy idővel a fürdő viszkozitása egyre fokozódik és végül az oxid kiválik, ami iszapképződéshez vezet. Ezek az oxidiszapok a kezelendő tárgyakra rakódnak, mikor 65 azokat a fürdőbe merítjük és lehetetlenné teszik az egyenletes cementálást és mintegy szigetelő rétegként, az edények elégéséhez vezetnek. Ez okból az efféle fürdők a képződött 70 iszap eltávolítására az üzemnek időnkinti megszakítását teszik szükségessé. Azonban különösen még az a hátrányuk is van, hogy a cementálószer utánpótlásánál a fürdő eredeti összetétele messze- 75 menően megváltozik. Ha pl. oly sófürdőt helyezünk üzembe, mely bizonyos arányban nátriumkloridot és kalciumkloridot,