112456. lajstromszámú szabadalom • Eljárás állati bőrök konzerválására

Megjelent 1935. évi julins hó 209-én. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEIRAS 112456. SZÁM. — Xl/a. OSZTÁLY. Eljárás állati bőrök konzerválására. Steril Miksa kereskedő Mannheim-Freudenheim. A bejelentés napja 1934. évi március hó 20-ika. Frissen lenyúzott állati bőrök konzerválásának eddigi módjánál a bőr belső oldalát (húsoldalát) kősóval szórják be. A kősó hatása inkább a friss bőr kiszá-5 radásának a meggátlására, mint a valóságos konzerválásra irányul; a felszórt vegyszernek, higroszkópos hatásával, a bőr kiszáradását és törékennyé válását kell meggátolnia és természetes simulé-10 konyságát, lágyságát kell konzerválnia. Az ilyképen ható sókat nagy mennyiségekben kell alkalmazni, azokat teljesen szárazon, különös elővigyázati rendszabályok betartása mellett kell raktározni 15 és szállításuk, nagy fajsúlyúik következtében, költséges. Általában a sókat nem is lehet oly mennyiségben az állati bőrre felvinni, hogy a kívánt nedvességi fok raktározás köziben megmaradjon. A biz-20 tonsági okokból általában alkalmazott sófölösleg már magában véve is drágulást jelent és emellett a bőrgarmadának és a padlónak csúnya elnyálkásodásával jár. Különösen hátrányos még vörös fol-25 toknak a bőr belső oldalán való keletkezése is, ami a végterméknél a rostok meglazulásában vagy szétroncsol ódásában jelentkezik. A találmány e hátrányokat megszün-30 teti és további lényeges előnyök elérését biztosítja. Alapjában véve a találmány szerinti eljárás — célszerűen hulladékokból nyert — aprított, cserzett bőrnek kiyvagy konyhasóval kapcsolatban való al-35 kalmazásából áll. Ennek alapján a találmány szerinti eljárás különféleképen foganatosítható; ezeket a foganatosítási módokat a következőkben ismertetjük: 40 1. A bőrkonzerválásnál szokásos sajátságú és szemcsézésű kősót cserzett bőrnek hulladékával kb. egyenlő mennyiségben összekeverünk és azt, mint száraz keveréket vékony rétegben a cserzendő bőr húsoldalára (belső oldalára) szór- 45 juk. A bőrt ezután ebben az állapotban hagyjuk feküdni további felhasználásáig és így frissen marad meg. 2. Krómbőrhulladékot finoman szétaprítva vizzel vagy valamely más folya- 50 dékkal kilúgozunk. IA folyadékkivonatban bizonyos természetes és az ezután következő konzerválásnál a bőrre jutó alkatrészek is vannak, amelyek az elérni kívánt bőrkonzerválást ugyancsak előse- 55 gítik. A tulajdonképeni konzerválásnál azután úgy járunk el, hogy a szétaprított bőr egy részét körülbelül ugyanolyan mennyiségű folyadékkivonattal megnedvesítjük és további ugyanolyan 60 mennyiségű kősóval elegyítjük úgy, hogy száraz anyagkeverék keletkezik. Ezt azután a bőr belső oldalára vékony rétegben felszórjuk, mire a bőrt összegöngyölítjük. A bőrnek cserzés céljából való g5 későbbi kezelésénél a konzerválóréteg könnyen leöblíthető és a kezelés, a bőr viszonylag száraz volta következtében, az eddiginél sokkal kellemesebbé válik; továbbá a bőr gyorsan is duzzad meg, kb. 70 1—2 nap elteltével. 3. Bőrt vagy bőrhulladékot, kősót és dohánylevelet célszerűen finoman porítunk és egymással bensőn öszekeverünk. Alkalmasnak bizonyult a következő ösz- 75 szetételű keverék: 3 súlyrész bőr, 3 „ kősó, 1 „ dohány. Ehhez jöhet még valamely aromás 80