112384. lajstromszámú szabadalom • Kazán és kazántartózékok

— 2 — fal (11, 12, 13) és (14) csövek útján közlekedik a kazántest egyéb részeivel. A (9) vízfalnak úgy felső, mint hátsó szakasza hármas feladatot lát el. Először is fel-5 veszi a legforróbb égéstermékek melegét, másodszor egyúttal zárt huzatcsatornafal módjára tereli és vezeLi az égéstermékeket, harmadszor pedig határozott felszálló irányban keringteti a kazán vizét. 10 A (9) vízfal, a rajzból kivehetőleg osztatlan, még pedig téglaszerű szelvényű, ami a kisnyomású kazánokhoz való vízfalak előállítását megkönnyíti. A rajzban jelzett huzatvezetés mellű lett a legkülsőbb csősor lesz a leghidegebb és csupán ennek csövei lesznek ejtőcsövek, míg a belső sorokban mindenütt felszáll a víz, úgy hogy a kazán mindkét oldalán még keresztirányú vízkeringés is 20 támad. Az ejtőcsövek összkeresztmetszete, tapasztalat szerint hasonlíthatatlanul kisebb lehet, mint a felszállócsöveké. Az utóbbiakban ugyanis rendszerint víz-gőzkeverékkel van dolgunk ,aminek fajsúlya 25 sokkal kisebb, mint a hideg vizé. A megrajzolt esetben pl. az is megfelelhet a gyakorlati igényeknek, ha a legszélsőbbb sorok csöveit, beléjük tolt és huzatirányba állított ,vékony lemezekkel, hosszukban 30 ketté osztjuk, mikor is e csöveknek csupán külső, fűtetlen fele viselkedik ejtőcsőül, míg belső, fűtött felük, a többi csőhöz hasonlóan, felszállócsőül fog szerepelni. Az 5., 6. és 16. ábrabeli vízcsöves ka-35 zán a legnagyobb nyomású gőz termelésére is alkalmas. A kazántest négy, kerek (15) dobból áll, amiket (2) vízcsövek kötnek össze egymással. A két felső dobhoz, szükség esetén, (16) gőzgyüjtő csatlakozik. A 40 tüzelést csupán az 5. ábrán látható (17) láncrostély jelzi. Ennél a kivitelnél a (18) és (19) külön vízfalakat látjuk, amelyek közül az előbbi a tűztér mellső, a másik pedig a tűztér 45 mennyezeti és hátsó fala. A vízfalak most egyes vízcsövekből vannak összeállítva, aminek révén a legnagyobb üzemnyomásokhoz is könnyű szerrel alkalmazkodhatunk. Az egyik falsíkot alkotó vízfal most 50 is uszálytoldatként megy át a másik falsíkot alkotó vízfalba, ami a kazán tagolását olcsóbbítja és a vízkeringést fékező súrlódási ellenállást is csökkenti. A vízfalak csöveit a (20, 21, 22) víz-55 kamrákba hengereljük, amik a kazántest egyéb részeivel közlekednek. A vízfalakat hosszbordás, pl. az. ú. n, szárnyas vízcsövekből állíthatjuk össze, mikor is egyetlen csősor is zárt falat eredményez. Ha a külön vízfal vízcsőközeit külön fémbetétekkel rekesztjük el, akkor még az a további előnyünk van, hogy közönséges vízcsöveket is beépíthetünk, e vízcsövek hőfelvevő képességét, bordák rájukhegesztése nélkül is, jelentékenyen fokozhatjuk és hogy a betéteket szükség esetén ki is szerelhetjük. A betétek pl. samottból is lehetnek. A vízfalak most is határozott felszálló csövek módjára keringtetik a kazán vizét és a kazán mindkét oldalán most is még keresztirányú vízkeringés is támad, minL az elébb leírt kivitelnél. A 3. és 4. ábra (I. rajzlap) részletesen mutat olyan vízcsőközrekesztő fémbetétet, amely a vele elrekesztendő vízcsőközt áthidaló síkhoz képest keresztben meg van osztva. E megosztás célja, hogy a betétek üzemben el ne torzuljanak és hogy be-és kiszerelésük gyorsan történhessék. A betétek (23) és (24) részekből állnak és egymással érintkező (25) éleik ékszerűen rézsútosak. Ha a betétrészeket összeillő rézsútos éleik mentében elcsúsztatjuk egymáshoz képest, akkor azok erősen a (2) vízcsövek ellenébe feszülnek és az áthidalt vízcsőközrészt légmentesen elrekesztik. A betétekből (26) bütykök vagy egyéb ráverőhelyek állnak ki, amik a betétek berakásakor és kiszedésekor tesznek jó szolgálatokat. A betéteket u. i. a (26) bütykökre felülről való ráveréssel véglegesíthetjük helyzetükben, utóbb pedig, a kifelé egyébként sima sávként mutatkozó betétsorozatot, a (26) bütykökre alulról való ráveréssel bonthatjuk meg. Ha a betétsorozat berakásakor a vízcsőközből legfelül némi hézag marad szabadon, akkor ezt oldalról is közönségesen kitölthetjük. A betétek a csőközöket áthidaló síkban is oszthatók. A betéteket célszerűen öntöttvasból készítjük és egybeépíthetünk velük zárható kezelő vagy ellenőrzőnyílásokat, amelyek a betétek rekesztőrétegét helyenként áttörik. Ez a kivitel az egyébként a kazánfalba építendő szerelvényeket igen egyszerűen és olcsón pótolja. A 9—11. ábra szerint (III. rajzlap) például a legalsó betét (27) keret, melynek függélyes (28) vezetékében a (29) tolattyú jár. Az utóbbival nyitható-zárható (30) nyílás pl. akár néző vagy próbavevő lyuk, akár pedig koromlefúvó ajtócska lehet. A 14. ábra (IV. rajzlap) más megoldást tüntet fel. A (31) csappantyú két szárnya a (32) pántok segélyével csuklósan kapcsolódik a (2) vízcsőhöz és e körül, mint csuklócsap