112378. lajstromszámú szabadalom • Eljárás cukorgyárak és cukorfinomítók leveinek tisztítására
— 2 — b) mely igen könnyen oszlik el ionos állapotban az egész lében úgy, hogy hatást fejthet ki a még nem flokulált kolloidokra, 5 c) az alkalmazási feltételek mellett kémiai reagensként nem hat (vagyis nem képez sót a lúggal) és d) oly ionokból (S04 , C02 , CO; ) , P03 , P2O5), amelyek negatív töltésük folytán, JO a hidroxilionok által még nem flokulált kolloidok pozitív töltéseit semlegesítik, nagy, pillanatnyi koncentrációkat képes szolgáltatni. Azt találtuk, hogy az ionok nagy, pillanatnyi koncentrációja esetén 15 az ionoknak inkább az a törekvése, hogy a kolloid-részecskékre elektrolitesen hassanak, semmint vegyileg reagáljanak a mésszel, oldhatatlan vegyületek képzése közben. 20 A fentemlített ionokat szolgáltató anyagok példáiként a következőket adjuk meg: S03 -ionok kéndioxiddal létesíthetők, amely bizonyos körülmények között víz-25 zel H2 S03 -vá alakul át. SOí-ionok híg kénessavból származtathatók le; az C03 ionokat széndioxid szolgáltatja, hidratált vegyületei valamelyikének vízzel való létesítése útján; P2 Os -ionok foszforpent-30 oxidból származtathatók le. „A gyári követelmények" kitétel azt a lúgosságot jelenti, melyet az illető gyár az utánakövetkező színtelenítéshez, derítéshez, elpárologtatáshoz és végleges 35 kristályosításhoz használ, mely lúgosság függ: a) a kívánt végterméktől, b) a gyári felszerelés mineműségétől és c) a gyárvezető ítéletétől. 40 A „flokulációs" hőmérséklet az a hőmérséklet, melynél a flokulák stabilakká válnak; ez a hőmérséklet cukorrépáié veleknél 80 és 95» között fekszik. A „mész vagy egyenértékű lúg" kifeje-45 zés magában foglalja az alkálifémek vagy alkaliföldfémek oxidjait és hidroxidjait vagy az alkalifémek karnobátjait és ezek keverékeit. „Az optimális izoelektromos pont"-on a 50 pH és a lúgosság oly értékeit értjük, amelyek esetében a flokulált kolloid-tisztátlanságok teljes mennyisége a legnagyobb, vagyis azokat az értékeket, melyeken a kolloid-tisztátlanságoknak maximális 55 mennyisége éri el az izoelektromos pontot. A pH-nak és a liigosságnaik eme értékeit előre lehet meghatározni, egyszerűen, pl. kísérletsorozattal, amint azt a későbbiekben ismertetjük. Az alkalikus regióban az optimális izo- 6( elektromos pontnak megfelelő pH érték, nyers cukorrépalevelek esetében, nagyjában 10.6 és 12.0 között és nyers cukornádievek esetében szintén az alkalikus körzetben fekszik. Ha a tisztításnak aláve- 6i tett levek „cukorrépalevek", a hozzáadott mészmennyiség a cukorlé súlyának 0.15 ós 0.35 %-a között váltakozik. A mész, esetleg egyenértékű mennyiségű alkalival, pl. nátriumkarbonáttal 7< vagy marónátronnal helyettesíthető; az egyenértékű alkali mennyisége az, mely az optimális izoelektromos pontra jellemző pH érték eléréséhez szükséges. Ha a cukorlevekben foglalt kolloid-tisz- 71 tátlanságokat a mész vagy egyenértékű mennyiségű alkali önmagában majdnem teljesen kiflokulálja, a kéndioxidnak vagy elektrokémiailag egyenértékű anyagnak az első mész utáni hozzáadása mellőzhető 8( is. A kéndioxidét folyadék vagy aránylag nagynyomású gáz alakjában adhatjuk hozzá oly célból, hogy biztosítsuk az ionoknak említett pillanatnyi nagy koncentrációját. Ilyen feltételek mellett a cukorle- 8í vek kolloid-tisztátlanságai gyorsan és irreverzibilisen flokulálnak. Azt találtuk, hogy a flokulált tisztátlanságok elkülönítése és a levek utánakövetkező derítése és töményítése a leg- 9( könnyebben foganatosítható, ha szűrt lé lúgossága, vagyis az oldható lúgosság optimális. Amikor a lé a kolloid-tisztátlanságok alkalikus regiójában az optimális izoelek- 9? tromos pontot elérte (úgy hogy a tisztátlanságok flokulálnak), próbával megállapítjuk az oldható lúgosságot és hozzáadjuk a kívánt mennyiségű meszet vagy egyenértékű mennyiségű lúgot, hogy a lé K oldható lúgossága a szűréshez szükséges optimumot elérje. Az optimális érték egyrészt minden lénél és másrészt a kezelés módjával változik. A hozzáadott mész mennyisége nyers i( cukorrépáiénál olyan lehet, hogy a lé súlyára számított 0.8%—0.12% mésznek megfelelő oldható lúgosságot ad. Amikor a levek optimális oldható lúgosságát elérték, a tisztátlanságokat 11 bármely ismert elkülönítési móddal, ph szűréssel, dekantálással vagy cenrifugálással elkülönítjük. A leveket azután sav hozzáadásával arra a lúgosságra hozzuk, amely a további derítés és töményítés 11 céljaira optimális. Ez a sav lehet pl. széndioxid vagy kéndioxid vagy foszforsav; a széndioxid kazán-füstgázoktól
