112367. lajstromszámú szabadalom • Hajtómű teljesítménykapcsolókhoz, különösen olajkapcsolókhoz

Megjelent, 1935. évi junius lió 15-én. MAGTAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEIRAS 112367. SZÁM. — VlI/g. OSZTÁLY. Hajtómű teljesítménykapcsolókhoz, különösen olajkapcsolókhoz. „Elin" Aktiengesellschaft für elektrische Industrie cég Wien. A bejelentés napja 1934. évi augusztus hó 31-ike. Ausztriai elsőbbsége 1933. évi december hó 22-ike. Az ismert teljesítménykapcsolóknál, különösen nagy- és kisfeszültségű olajkapcsolóknál, a hajtótengely és a kapcsolótengely közé szabad kiváltót iktatnak, 5 mely lehetővé teszi, hogy amikor a túláramrelé rövidzárásra kapcsol, a kapcsolótengely ós a kapcsolókéres ztrúd a kikapcsolási helyzetbe mozduljanak el, még ha a hajtótengely a bekapcsolási helyzetben 10 rögzítve is van. Az ismert megoldásoknál a kapcsolótengely forgó mozgását tolóforgattyús hajtómű vagy ezzel egyenértékű más átvivő szerv alakítja át a függélyes kapcsolórúd egyenes vonalú mozgásává; 15 e kapcsolórúd a fcapcsolókeresztrudat hordja az érintkezőkkel együtt. A kapcsolókeresztrúd egyenesvonalú mozgását az ismert szerkezeteknél az olajtérben elhelyezett külön vezetékek teszik lehetővé, 20 melyek azonban hátrányosak, mert a kikapcsolási fényívek ezekre a vezetőrészekre átcsaphatnak. A találmány szerint a szabad kiváltót a kapclsoilóketresztrúd vezetékével egyesít-25 jtik, úgy, hogy földelt részek nem kerülnek az olajtérbe. A találmány további részleteit a mellékelt rajzokon feltüntetett példaképem foganatosítási alakok ismertetése kapcsán adjuk meg. 30 Olyan olajkapcsolót, melynek a találmány szerinti hajtóműve van, az 1. éte 2. ábrák példaképen tüntetnek fel. E kapcsoló főrészei a következők: az (a) alaplemez, melyhez a helytálló (|K) érintkező-35 ket, a hajtóművet ágyazó (b) kengyelt, az (R) túláramkiváltót és az (0) olajtartályt erősítjük; a függélyes (i) kapcsolórúd, melyet a (c, h) csapok és megfelelő hosz-45 szúkás nyílások vezetnek és amely lent a (t) kapcsolókeresztrudat hordja. A hajtó- 40 mű további részleteit a 3—6. ábrák szemléltetik; a 3. és 4. ábrák a hajtómű nézetét és metszetét bekapcsolt helyzetben mutatják; az 5. ábra a hajtóművet kikapcsolt helyzetben, a 6. ábra pedig visszaállított helyzetben tünteti fel. A 3. és 4. ábrákon is látható az (a) aláplemez és az erre erősített (b) ágyazókengyel. Utóbbiban forgathatóan .ágyazzuk a (c) hajtótengelyt, melyre szilárdan 50 erősítjük a (d) menesztőt. A (d) meneszitőt a hatjótengeiyre lazán helyezett (e) forgattyú veszi körül. Az (e) forgattyúbau az (f, g) könyökemeltyü rendszert ágyazzuk, melyet a (h) csap révén a kapcsoló- 55 rádként szereplő U-alakú (i) sínnel kötünk össze. A (h) csapon lazán nyugszik a (k) rögzítőkilinos, melyet az (1) rugó az óramutató járása irányában törekszik forgatni. Az U-alakú (i) kapcsolórúdnak, 60 mely lent a kapcsolókereszitrudat hordja az érintkezőkkel együtt, hosszúkás (m) nyílása van (5. és 6. ábrák), melyek a (c) hajtótengelyen vezetik. A (b) ágyazókengyelben hosszúkás (n) nyílás van, melyben 65 a (h) csap fel-alá .járhat. A (h) csapba és a (c) hajtótengelybe akasztott (r) rugók (3. ábra) az (i) kap cf-olórúdat a ráerősített kapcsolóérintkezőkkel együtt lefelé húzzák. A (b) ágyazó- 70 kengyel továbbá az (o) kiváltóemeltyűt és a (p) kiváltólécet ágyazza (4. ábria). A (k) rögzitőkilincset kézzel vagy az (T?) túláramkiváltóvál (1. ábra) oldhatjuk. Egy vagy több túláraimki váltával 75 végzett oldásnál a (p) kiváltóléc és az, (o)