112346. lajstromszámú szabadalom • Eljárás aluminiumötvözetek nemesítésére

_ 2 — lyek diszponibilis magnéziumot tartalmaznak és amelyeket olvasztott, illetve ömlesztett állapotból rendes úton lehűtés útján szilárdítottunk meg, azt találtuk, :5 hogy két alkatrészt vagy fázist tartalmaznak. nevezetesen nagy a-kristályokat, amelyek mindenkor AlaMg^ vegyületnek alumíniumban való telítetlen szilárd oldatából állnak és ji-típusú kristályok ki-10 sebb részecskéinek durva szövedékét. Ezek a kisebb kristályok körülveszik az említett a-kristályokat és valószínűleg kisebb mennyiségű alumíniumnak az ALMg2

vegyületben való szilárd oldatáil5 ból állnak. Mindazonáltal az így alkotott szövedék nincs fázisegyensúlyban és ezért lehetséges valóságos egyensúlyba hozni kristályközi diffúzió útján, magában ismeretes módon, oly megeresztő el::20 járással, amelyet az A1—Mg rendszerből álló ötvözetekre szoktak alkalmazni, amint ezt már Hansom és Gaylor a „Journal of tlie Institute of Metals" folyóirat XXIV. kötetében (1920), a 201— .25 232. oldalakon ismertették. Ily módon az a-kristálycknak módjukban áll további mennyiségű AlsMg* vegyületet felvenni a kristályok közötti szövedékből, egészen a telítettség határáig és elegendően nxa-30 gas hőfokokat alkalmazva (kb. 250 és 450 C° között, az ötvözet magnéziumtartalmától függően) és elegendő hosszú idő alatt az ötvözetnek egész szerkezete a-kristályok teljesen homogén masszá-35 jává alakul át, mely kristályok többékevésbé telítve vannak magnéziummal, ez utóbbi elemnek az alumíniumban való százalékarányától függően. TJj és eddig még nem közölt kísérletek 40 eredményeképen megállapítottuk, liogy a túltelített a-kristályokból álló homogén ötvözetekből, ha ezeket olyan megeresztő eljárásnak vetjük alá, melynek hőfoka alacsonyabb, mint az a hőfok, melyen 45 ezeket az ötvözeteket előzőleg homogenizáltuk, de mégis ugyanakkor elég magas ahhoz, hogy kristályközi kiválásokat lehetővé tegyen (vagyis mérsékelt hőfokhatárok közt, 200 C°-tól felfelé), az 50 ^-kristályoknak az a magnéziumtartalma, amely az e hőfoknak megfelelő telítési határon felül van, az x-kristályokban, nagyfokúan diszperz alakban, kénytelen ezektől kiválni; más szóval: minden -.55 egyéni a-kristály át lesz szőve a (3-típusú finom részecskék nagy számával. Ez a szövedék természetesen ismét heterogén, de az ötvözet-öntvény heterogén szövedékétől abban különbözik, hogy a |3-tipusú alkatrész többé nem durván szétszórva 60 az a -kristályokat körülvevő szövedékben van jelen, hanem az említett a -kristályokban egyenletesen és nagyfokúan diszpergálva van. Ha mikroszkóppal nézzük ezt a fajta szövedéket, megfelelő 65 marószer alkalmazása után ez azt az egyenetlen külsőt mutatja, amely ^a nagy diszperzitású kiválásnak a kritériuma. A találmány alapját tevő további vizsgálatok felderítették aat a tényt, hogyha ",0 a hevítést és megeresztő kezelést, mely először a csak diszponibilis magnéziumot tartalmazó ötvözetek homogenizálását és aztán az AlaMg? vegyületnek nagy fokúia.n diszpergált alakban való kiválását 75 idézi elő, e leírás bevezetéséiben említett és meghatározott ötvözetekre alkalmazzuk, úgy az egyidejűleg a diszponibilis cinknek MgZn« vegyület alakjában való kiválását is előidézi és a keletkező ter- 80 mék nem csupán nagy fokban korrozinálló, pl. tengervízzel szemben, hanem kivételesen niagy mechanikai szilárdsági értékeket is mutat. A „korrozió" kifejezésen, mint azt a 85 fentiekben alkalmaztuk, nemcsak a külső és makroszkoposan mutatkozó korrozióí kell érteni, amely pl. fémek felülete szineződósében nyilvánul, hanem különösen a kristályközi korrozió-jelenségeket, arne- 90 lyek idők folyamán a mechanikai szilárdsági értékek csökkenésére vezetnek. Ez a kristályközi korrozió különösen akkor mutatkozik az ötvözetekben, ha azokat hidegen plasztikus deformációnak 95 vetjük alá, pl. kovácsolással vagy hengerléssel. Mai felfogás szerint ily kristályközi korrozió műszaki tekintetben sokkal veszedelmesebb, minthogy az így előállított termékek mechanikai szilárdságát 10C csökkenti és előhaladását rendszerint köj vethetjük, ha meghatározzuk a szakító szilárdság, stb. csökkenését, miután az ötvözetek a korrodáló médiummial folytatólagosan tovább érintkeztek. 10E A találmány szerint tehát a leírás bevezető részében ismertetett ötvözeteket oly hőkezelésnek vetjük alá. amely áll először abból, hogy az ötvözeteket oly magas hőmérsékletekre hevítjük, hogy az ötvöző 110 magnézium- és cinkalkatrészek az aluminiumkristályokba szilárd oldatok alakjában bekebeleződjenek és ezeket a hőmérsékleteket addig tartjuk fenn, míg lényegileg homogén szilárd oldat elő nem ál- 115 lőtt; majd egy másik műveletben, amelyet lehűtés előszihet meg, megeresztjük az ötvözeteket addig és oly hőinérsékle-