112328. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés hő- és dinamikai energia átalakítására

Megjelent 1935. évi junius lió 109-én. MAGTAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEIRAS 113328. SZÁM. — V/el/1. (V/d/2., V/d/3.) OSZTÁLY. Eljárás és berendezés hő- és dinamikai energia átalakítására. Lebre Albert Francois mérnök Páris. A bejelentés napja 1934. évi március hó 26-ika. Franciaországi elsőbbsége 1933. évi március hó 27-ike. A találmány e jár ás és berendezés, amelyben összenyomásból], állandó és vi­szonylag nagy nyomáson foganatosított hőkicserélésből, továbbá kiterjesztésből és 5 viszonylag kis nyomáson foganatosított hőkicserélésből álló körfolyamatokban gá­zokat használunk fel pl. hőtermelésre vagy hőelvonásra. Minthogy a gáz összenyomásakor ener-10 giát nyel el és kiterjedéseikor energiát sza­badít fel, lényeges, hogy a kiterjedő gáz­ban levő energiát lehetőleg teljes egészé­ben visszakapjak, hogy ismét összenyo­másra használhassuk fel. Az e célra eddig 15 indítványozott eljárások és berendezések nem adtak teljesen kielégítő eredménye­ket az összenyomás és kiterjedés szakaszá­ban előálló jelentős energiaveszteségek következtében. 20 Az ismert eljárások egyik csoportjában egymástól független mechanikai eszközö­ket használtak fel az összenyomás és ki­terjesztés külön-külön való létesítésére. Ez eljárásoknál a gázáiramokat bizonyos 25 eszközökkel, pl. hengerekben ide-oda mozgó dugattyúkkal tökéletesen elkülöní­tették egymástól. Eme eszközöknél a kü­lönösen súrlódás következtében előálló energiaveszteségek túlságosan nagyok vol-30 tak, minthogy ezek hozzáadódtak az össze­nyomáskor és kiterjesztéskor végzett egész, munkához. Észszerűbbnek mutatkozott olyan eljá­rás felhialszmálása, melyben a kiterjedő 85 gáz közvetlenül hat aiz összenyomandó gázra és a két gáz között a lehető legke­vesebb mozgó alkatrész van. Ez eljárások­nál indítványozták, hogy minden elvá­lasztó elemet mellőzzenek és a nyomást a 40 kiiterjedő gázról közvetlenül vigyék át az összenyomandó gázra. Ennélfogva a be­rendezések egy másik csoportjánál indít­ványozták a, gáznak oly módon való ki­terjesztését, hogy a zárt kamrában lévő gáz egy részét csökkenő nyomásnál eltá- 45 volítják, a másik zárit kamrában lévő gáz összenyomását pedig iigy létesítik, hogy utólag gázt vezetnek be fokozatosan nö­vekedő nyomás mellett, amely nyomás mindig magasabb volt a felvevő kamrá- 50 ban uralkodó nyomásnál. E célt úgy ér­ték el, hogy a kiterjesztendő gázt tartal­mazó kamrákat megfelelő vezetékek révén összekötötték az összenyomuló gázt tar­talmazó kamrákkal. E vezetékek, amelyek 55 és az említett kamrák között viszonylagos mozgásiról gondoskodtak, elosztókként mű­köditek, melyek az egyik kamiiaisoroziat-* ban lévő kiterjesztendő gáz nyomását fo­kozatosan csökkentették és a másik 60 kamrasorozatban lévő összenyomandó gáz nyomását fokozatosan növelték, tehát észszerű nyomáskicserélődést biztosítottak. A nagynyomású szakaszban levő kamrák­nak ezt követő kinyitása lehetővé tette 65 az összenyomott gáznak a kamrákból való kiáramlását és az állandó nyomású hőkicserélőbe való juttatását. A hőkiese­rélőből kiáramló gáznak e hőkicserélőbe való juttatásához csupán a körfolyamat- 70 ban előálló nyomásveszitesiégekkel egyenlő energiára volt szükség, amelyet ventilá­torral létesíthettek. Tehát igyekeztek a kiterjedéskor felsza­baduló energia felhasználásával azonos 75 térfogatú gázt hasonló nyomásra össze­nyomni, hogy a felhasznált mechanikai energiát arra az energiára korlátozzák, amely a hőkicsierélők létesítette gáz,tér­fogatváltozások, továbbá főleg a szivárgá- 80

Next

/
Thumbnails
Contents