112302. lajstromszámú szabadalom • Fényképészeti megvilágításmérő készülék
Megjelent 1935. évi junius hó 1-én. MAGYAR KIRÁLYI ^^^^ SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 112302. SZÁM. — Vll/d. OSZTÁLY. Fényképészeti megvilágításmérő készülék. Kamarás Pál oki. gépészmérnök Budapest és Ifj. Münnich Károly oki. gépészmérnök Kispest. A bejelentés napja 1933. évi március hó 24-ike. A sikeres fényképezés legfontosabb követelménye a negativlanyag megvilágítási időtartamának helyes megállapítása. A helyes megvilágítás időtartamának 5 megállapításánál három tényezőnek — a fényképezendő tárgyról a kamarába verődő fénymennyiségnek, a lencse fényerősségének, ill. a használt fényrekesz nagyságának és a negativanyag érzékeny-: 10 ségének — befolyását kell tekintetbe venni. E tényezők számbavétele és ezek alapján az, expozíció idejének meghatározása történhetik meg a találmány szerinti műszer segítségével. 15 A megvilágítás idejét befolyásoló három tényező közül a tárgyról a kamarába, ill. a mérőműszerbe verődő fény azi, amit mérni kell, a többi két tényező számbavétele már mechanikusan történik. 20 A tárgyról visszavert fény figyelembevételénél azt kellett a műszer megszerkesztésénél biztosítani, hogy csak az a fénysugárkúp érvényesüljön a mérés alatt a, műszerbein, mely valójában a fényképező^ 25 gép lemezére isi hatást gyakorol. Különböző látószögű fényképező lencserendszerek használata esetén a csőalakú diafragma hosszát a kívánt látószögnek megfelelően megváltoztathatjuk azáltal, hogy 3Q a diafragmát meghosszabbítjuk. Ha a kivánt fé-nysugárkúpnak a műszerben érvényesülését biztosítottuk, a fénymennyiséget mérnünk kell. Nyilvánvaló, hogy minél nagyobb a műszerbe kerülő fény S5 erőssége, tehát a négyzetcentiméterre eső fénymennyiség, annál kevésbbé fériyát-, eresztő közegen képes még keresztülhatolni. Vagyis mindig találhatunk egy olyan fényáteresztő réteget alkalmas fényelnyelő skálán, mely a mérendő fényt 40 éppen elnyeli. Ha tehát egy nyílással ellátott fejet forgatunk egy fényelnyelő skála előtt, az el fordításnak az a mértéke, melynél a nyílás képe, vagy étitől megvilágított valamely jel eltűnik, jellemző 45 a visszavert fény erősségére. Ha a skálát valamely meghatározott objektív fényértékrie és meghatározott lemezérzékenységre kalibráltuk, az elforgatás mértéke már magát a megvilágítási időt jelezheti. 50 Ha más, a felvételnél használt nyílás fényértéke és a lemez érzékenysége, a megvilágítás idejét korrigálnunk kell. Ennél tekintetbe kell venni, hogy az objektívnyílásnak kétszerese esietén a szükséges 55 megvilágítási idő felére csökken s ugyanaz a, hatása a lemez érzékenységének 3 Seheiner fokkal való növekedésének. Ha tehát az elnyelő skálát pl. 4,5 fényerejű lenesével és 21 Sch. fokos érzékenységű 60 lemezzel mértük be, akkor 7,7 fényerő és 24 Sch. használata esetén a nyert időértékeit — minthogy a 7,7 nyílás a 4,5-ösnék V4-szerese — néggyel szorozni, a használt lemezérzókenységnek megfelelően pedig 65 kettővel oszlani kell. Ezt a számítást aramban nem kell elvégeznünk s célszerűen a műszeren már a helyes megvilágítási időt olvashatjuk le. Ha a megvilágítási időértékek a skálán úgy viszony- 70 lanak egymáshoz, mint a 1:2:4, stb., akkor természetesen a skála absorpcióképessége is ilyen arányú. A találmány szerinti műszer példaképpeni kiviteli alakját a rajz mutatja. A műszer alkatrészei: 75
