112270. lajstromszámú szabadalom • Eljárás acélképző adalékoknak az aluminogenetikus vasba való bevezetésére az aluminotermikus hegesztésnél
Megjelent 1935. évi junius lió 1-én. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEIRAS 112210. SZÁM. Xll/e. OSZTÁLY. Eljárás acélképző adalékoknak az aluminogenetikus vasba való bevezetésére az aluminotermikus hegesztésnél. Tli. Goldsclimidt A. G. cég- Essen-ben. A bejelentés napja 1934. évi julius hó 3 ika. Németországi elsőbbsége • 1933. évi julius hó 6-ika. Már ismeretes az aluminotermikus hegesztésnél a képződő lágyvasba (aluminogenetikus vas) acélképző vagy javító adalékok, mint pl. mangán, sziliöium, szén, 5 sziliciumkarbid s egyebek bevezetése, amennyiben ezeket az anyagokat ily alakban vagy pedig egymásközti ötvözeitek alakjában vagy esetleg vassal ötvözve az aluminotermikus keverékhez a reakció 10 előtt vagy a reakció befejezése után az olvadékba a kifolyatás előtt adjuk. Emellett azonban az a hátrány mutatkozott, hogy az acél képző anyagok egy része az aluminotermikus reakcióban részt vett, 15 amennyiben ezek az anyagok a vasoxid oxigénjével vegyültök, miáltal tetemes mennyiségek a salakba mentek át és ennekfolytán az ötvöződés céljára elvesztek. Javasolták már az acélképző anyagoknak 20 finomszemcsés állapotban a reakciótégely fenekére váló fektetését, miáltal ezek az anyagok tökéletesebben és egyenletesebben ötvöződtek a vassal. A bevezetés e módjánál az acélképző anyagok egyúttal 25 a kifolyató nyílás tömítésére is használhatók. Ismeretesek még olyan eljárások is, különösen a sziliciumkarbid alkalmazása tekintetében, melyeknél a tégelyeknek nincs kiszúrandó agyagdarabbal elzárható 80 csapolónyílásuk és a kifolyatónyílás tömítéseként is szereplő sziliciumkarbidnak az aluminogenetikusan képződött vasban való feloldása után, a reakcióterméknek a kellő időben a tégelyből önként kell ki-35 folynia. Ezek az eljárások azonban tetemes hátrányokkal járnak, amelyek különösen az acélképzés szempontjából igen hatásos sziliciumkarbid felhasználása esetén nagyon tetemeseik. A kereskedelemben kapható szilícium- 40 karbid tudvalevőleg 70% szilíciumból és 30% szénből áll. A szénnek csak aránylag csekély része megy át az aluminogenetikus vasba, míg tetemes része a fémoxid oxigénjének behatására szénoxiddá ég el, 45 miáltal a reakció igen hevesen megy végbe, ami egyrészt a megolvadt hígfolyó reakcióterméket a tégelyből kidobhatja és másrészt a sziliciumkarbid felkavarása által a tégely fenekén a reakcióterméknek 50 időelőtti kifolyását okozhatja. Kitűnt már most, hogy az acélképző vagy javító adalékok kívánt mennyisége, mint pl. szilícium és szén sziliciumikarbid alkalmazása esetén az aluminogenetikus 55 vasba bevihető anélkül, hogy a fentemlített hátrányok bekövetkeznének, ha az acélképző adalékokat, mint pl. a sziliciumkarbidot a körülményeknek megfelelő mennyiségű magas olvadáspontú közöm- 60 bös anyaggal keverjük és ezt a keveréket egyúttal a tégely kifolyató nyílásának tömítésére használjuk. Ily közömbös anyagok gyanánt megemlítjük pl. az agyagot, nagyolvasztó salakot, valamint különösen 65 azt a salakot, amely az aluminotermikus reakcióiknál keletkezik. Ezek az anyagok magas olvadási pontjuk folytán az acélképző adalékokkal keverve biztos elzárást létesítenek és ezenfelül a reakció letfolyá- 70 sát az acélképző adalékoknak az aluminogenetikus vasban való oldásánál mérséklik. Csakis ilyen módon eljárva vált lehetségessé a realkcióterméknek tényleg biztos önműködő kifolyását a kívánt időpontban 75 oly tégelynél elérni, melynek nyílását nem kiszúrandó [kiégett agyag zárja el. A sziliciumkarbidhoz a magas olvadáspontú
