112241. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szénben szegény fémek és ötvözetek előállítására

Megjelent 1935. évi junius hó 1-én. MAGTÁR KIRÁLTI ^^^^ SZABADALMI BIRÓSÁ6 SZABADALMI LEÍRÁS 113241. SZÁM. — Xll/d. OSZTÁLY. Eljárás szénben szegény fémek és ötvözetek előállítására. Andersen Gustav mérnök, igazgató Oslo, jelenleg Kopenhága. A bejelentés napja 1933. évi december hó 19-ike. Norvégiai elsőbbsége 1932. évi december hó 31-ike. Szénben szegény fémeknek és ötvözeteknek, pl. szénben szegény krómnak és mangánnak, valamint ezek ötvözeteinek, különösen pedig króm-, illetve mangánvasnak 5 és acélnak előállítása, a fémeknek a szénhez való tekintélyes affinitása következtében nagy nehézségekkel jár. Ennélfogva például rozsdaálló acélt rendszerint nagyszázalékú, szénben sze-10 gény ferrokróm felhasználásával úgy állítanak elő, hogy azt kész acélfürdőbe adagolják. Az ilyen közvetett előállítási mód természetesen mind a ferrokróm előállításá-15 ból mind a megolvasztásból származó veszteségek következtében meglehetősen költséges, miért is sok kísérletet folytattak az úgynevezett közvetlen eljárással, amely szerint az ötvözőfémet közvetlenül 20 az alapfémbe ejtik ki. A különböző közvetlen eljárások egyike szerint a finomra őrölt krómércet ferroszilíciummal vagy egyéb szilíciumtartalmú redukálóanyaggal és adalékkal tég-25 Iává alakítják, azután pedig a téglákat túlhevített vasfürdőbe adagolják. Azután az ötvözőfémet a folyékony fémfürdőbe kiejtik, miáltal közvetlen úton a kívánt tartalmú ötvözet, pl. rozsdaálló acél áll elő. 30 De még az ilyen eljárásnál is, melynél pedig nem használunk széntartalmú redukálóanyagot és melynél elkerüljük, hogy a redukálófolyamat alkalmazása közben a folyékony fémmel elektródák köz-35 vetlenül érintkezzenek, azt tapasztalhatjuk, hogy változó és igen nagy széntartalmú termék keletkezik. A felvett szén a nyersanyagoktól, az érctől, a ferrosziliciumtól és az olvasztószertől származik. A felhasznált ércek vegyi elemzései azt mu- 40 tatják, hogy 0.04—0.10%, vagy még több szenet tartalmaznak. Ugyanez áll a felhasznált ferrosziliciumra és mészkőre. A sízétn vailóisiziíinüilieig főikép azoktól a növényi rostokból, levelekből, földből, stb. 45 álló tisztátlanságoktól származik, melyek a felhasznált anyagokhoz szállítás vagy nyitott raktárakban való heverés közben mechanikailag tapadnak. Mivel legfeljebb 60—70% fémhozamra 50 számíthatunk és a szén legnagyobb részét az ércből, a redukálóanyagból, valamint az olvasztószerből a folyékony fém veszi fel, világos, hogy a végtermék könnyen mutathat nagy és változó széntartalmat. 55 Ezt az alábbiakban ismeretetett és a találmányt képező eljárás alkalmazásával kerülhetjük el. Az érchez és redukálóanyaghoz viszonyítva megállapított mennyiségű, ércből, 60 ferrosziliciumból és mészkőből álló elegyet erős tűznek, illetve 1000—1100 C°-os, erősen oxidáló lángban előzetes redukálásnak vetjük alá, miáltal az elegyben lévő szén elég és a mészkő égetett mészbe 65 megy át. Az elegyet megfelelő nagyságú darabokra aprítjuk (a darab-nagyság a diónagyság és a daraszemcse nagysága közöltti viaigy még 'emuiéi kisieblb is lehet), jól 70 összekeverjük és aránylag vékony rétegben, mintegy lOcm vastagságban, szakadatlanul mozigó fűtőpályára, helyezzük, ame-