112211. lajstromszámú szabadalom • Gránát, különösen kézigránát

Megjelent 1935. évi május hó 15-én. MAGYAR KIRÁLYI ^^^^^ SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 112311. SZÁM. — XIX e. OSZTÁLY. Gránát, különösen kézigránát. Gróf Mörner Erik Gőran kapitány Stockholm. A bejelentés napja 1934. évi május hó 25-ike. Svédországi elsőbbsége 1933. évi május hó 26-ika. A találmány gránát, pl. kézigránát, melynek kiképzése olyan, hogy a gránát becsapódáskor működésbe lép íüggetlenül attól, hogy az ütést a gránát melyik része 5 kapta. A találmány szerint a gránát a gyújtás előidézésére egymással mozgathatóan összekötött két részből áll, melyek a gyújtás bekövetkezte után a gránát aktív tö-10 megeit alkotják, akár szilárd, akár folyékony, akár gáznemű a gránát töltete. A találmány szerint továbbá a mozgatható részek lényegileg azonos súlyúak és olyan csészealakú testek, melyek egészben 15 vagy részben a töltet tartályai. A találmány szerint továbbá a különböző részek közötti mozgás e részek kölcsönös kibillenéséből és/vagy eltolódásából tevődik össze és a mozgás végbemegy !0 íüggetlenül attól, hogy mely helyzetben történik a becsapódás. A gránátban továbbá kapcsoló és biztosító szervek vannak; utóbbiak olyan biztosítópálcából állhatnak, melyet a hajítás alatt a légellen!5 állás hatására kilendülő szárnypár vált ki, úgyhogy nemkivánt időpontban gyújtás nem következhetik be. Végül a találmány szerint bizonyos szerveket alkalmazunk az ütőszeg működ-Í0 tetésére és a robbantó tölténynek a gránát egyik, vagy mindkét részébe helyezésére. A mellékelt rajz a találmány szerinti gránát három foganatosítási alakját példaképen tűnteti fel. Az 15 1. ábra az első megoldás függélyes hosszmetszete és részben nézete. A 2. ábra annak harántmetszete. A 3. ábra kisebb léptékben, függélyes hosszmetszetben azt szemlélteti, hogy mi-0 kép mozdulhat el az egyik test a másikhoz képest és hogy egy további megoldásnál mikép lehet az egyik testet két részre osztani. A 4. ábra még további megoldás függélyes hosszmetszete. Az 4> 5. ábra harántmetszet a 4. ábra A—B vonala szerint. Az első megoldásnál maga a gránát alkotja a gyújtószerkezetet működtető két részt, amit úgy érünk el, hogy a gránátot 50 két (1, 2) testre osztjuk (1. ábra), melyek mindegyikének legnagyobb része a (3), illetve (4) töltetet fogadja magába. IJy módon megvalósítjuk a találmánynak a gyújtás előidézése szempontjából fontos 55 részét, amennyiben gyakorlatilag a gránát egész súlyát az egymáshoz képest elmozdítható részek teszik ki, miért is nincs szükség a gránát működése szempontjából inaktív tömegekre. Az (1, 2) testek kölcsö- 60 nöis mozgása billenés és/vagy eltolódás lehet, amit az tesz lehetővé, hogy a (2) test tokja befelé irányuló (34) karimájával, illetve peremévél az (1) test tokjának kifelé irányuló (35) karimája fölé nyúlik. Ez 65 a megoldás tehát lehetővé teszi, hogy az említett billenés és/vagy eltolódás egyszerű módon, attól az iránytól függetlenül mehet végbe, amelyben az ütés történik. A testek között természetesen nagy játék 70 van e mozgás lehetővétételére. Az (1) testben (5) ütőrugó van, melynek végeit a feltüntetett megoldásnál az (1) testben lazán vagy szilárdan elhelyezett (6) tartóba fogjuk be. Az (5) ütőrugóra a 75 (9) gyújtócsúcsot erősítjük. A megfeszített állapotban feltüntetett (5) ütőrugót e helyzetében a (2) test célszerűen szférikus (11) kiemelkedése, illetve nyúlványa működtetheti. 80