112200. lajstromszámú szabadalom • Elektroncső
Megjelent 1935. évi május hó 15-én. MAGYAR KIRÁLYI ^^^ ^ SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 112200. SZÁM. — vrr/d. OSZTÁLY. Elektroncső. Telefunken Gesellschaft fiir drahtlose Telegraphie m. b. H. Berlin. .: A bejelentés napja 1934. évi szeptember hó 20-ika. Németországi elsőbbsége 1933. évi október hó 7-ike. i A találmány váltakozó áramok keltésére, erősítésére és egyenirányítására vagy átalakítására alkalmas elektroncsőre, nevezetesen az ilyen eleiktroncsö-5 vek elektrodabevezetéseinek kiképzésére és az elektrodabevezetéseknek a cső falával való légmentes összekötésére vonatkozik. Az eddig ismert elektroncsöveknél az elektrodabevezetéseket üvegből készült 10 szigetelő testekbe forrasztották. Az ilyen bevezetés hátránya az volt, hogy a cső törékenységét fokozta, másrészt pedig az ilyen bevezetés elkészítése hosszadalmas és körülményes gyártási eljárást tett 15 szükségessé. Ezek a gyártási nehézségek különösen az esetben állanak fenn, ha a cső teste nem üvegből, hanem fémből kéjszült. További hátrány abban van, hogy Nagyfrekvenciájú üzemben az üvegben 20 dielektromos veszteségek jelentkeznek, melyek bizonyos körülmények között a cső meghibásodását okozhatják. Végül a csőgyártásban alkalmazott eddigi eljárások azt eredményezték, hogy az egyes 25 elektrodabevezetésefc egymástól és az elektróda tartányától messze esnek. Ezek a nagy távolságok rövidhullámú üzemnél nem kívánatosak voltak. Ezeket a hátrányokat a találmány ér-30 telmében úgy szűntetjük meg, hogy az elektrodabevezetéseknek legalább is egy részét nem üvegbe, hanem kerámiai szigetelő testekbe forrasztjuk, illetőleg ömlesztjük. A kerámiai anyagok sajátságai 35 egészen más előállítási eljárások alkalmazását teszik lehetővé, mint a szigetelőtestként eddig alkalmazott üveg. A találmány további részeit az ábrák kapcsán magyarázzuk. Az 1. ábrában (1) a fémes csőfal, mely egyben a kisütőcső anódája, 40 (2) a cső katódája, (3) pedig a cső rácsa. A (4, 5) és (6) elektrodabevezetések (11, 12) és (13) üvegtestek közbeiktatásával kerámiai anyagból készült (7) szigetelő testbe vannak beforrasztva, mely (7) szigetelő 45 test egyben az (1) anódaedény fedele. A (7) testben (8) üvegcső van, amelyen át a csövet a gyártási eljárás későbbi folyamán evakuáljuk. Célszerű, ha a (8) csőcsonkot mechanikai sérülések ellen kü- 50 lön védjük, pl. úgy, hogy az (1) edényt, amint azt az 1. ábrában feltűntettük, a (7) fedélen túl megnyújtjuk és az ily módon keletkezett üreget szigetelő anyaggal kiontjuk. Ebben az esetben az elektróda- 55 hozzávezetéseket célszerűen szigetelő csövecskékkel vesszük körül, úgy, hogy azok a kiöntő masszával közvetlenül nem érintkeznek. A megoldás egy másik módja az, hogy a (7) fedélben kimélyítést létesítünk, 60 ebben rendezzük el a (8) szívócsonkot és csak ezt a mélyedést öntjük ki. A (7) fedelet az (1) edénnyel egyszerű módon akként olvasztjuk össze, hogy az elektródarendszert hordozó fedelet az (1) 65 edény felső, kúpos vagy pedig lépcsős végébe (2. ábra) beillesztjük és azután izzító kemencében az ömleszték olvadási hőfokának megfelelő magas hőfoknak tesszük ki. A fedélnek az edénnyel való összeol- 70 vasztásához ilyen ömlesztőkből, pl. üvegből készült (14) betéttestet alkalmazunk, amely megolvadása után a fedelet a csőtesthez köti. A találmány értelmében mint szigetelő 75 anyagot célszerűen oly kerámiai anyagot alkalmazunk, melynek dielektromos veszteségszöge nagyfrekvenciájú áram esetén
