112156. lajstromszámú szabadalom • Antennaelosztórendszer
Megjelent 1935. évi május hó 15-én. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEIRAS 112156. SZÁM. — Vli/'j. OSZTÁLY. Antennaelosztórendszer. N. V. Philips' Gloeilampenfabrieken cég- Eindhoven-ben (Hollandia). A bejelentés napja 1933. évi julius hó 7-ike. Németországi elsőbbsége 1932. évi julius hó 16-ika. Találmányunk antennaelosztórendszer, mely alkalmazható akkor, ha több rádióvevőkészüléket egyetlen antennáról kell táplálni. Az ilyen rendszernél a bemeneti 5 nagyfrekvenciájú energiát elosztókábelen át több vevőberendezésbe vezetik. Az antenna és az elosztókábel között rendszerint erősítő van. Ennek az erősítőnek kimeneti impedanciája kedvező erősítés el-10 érésére az elosztókábel ellenállásához kell, hogy igazodjék. Ez a kimeneti impedancia azonban a frekvenciától függ, aminek az a következménye, hogy az említett igazodás szántén csakis egy meghatározott 15 frekvenciakörzetben lehetőleg kedvező és liogy ennélfogva a vevőkészülékbe vezetett jelek intenzitása a frekvenciától erősen függ. Találmányunk szerint az imént jelzett 20 hátrányt úgy hárítjuk el, hogy az antennát az elosztókábelhez több párhuzamosan kapcsolt erősítőn át csatoljuk, mely erősítők mindegyike más-más frekvenciakörzetben adja a lehetőleg kedvező erősítést éis 25 az illető frekvenciakörzet számára az elosztókábelhez igazodó kimeneti impadenciát tartalmaz. Mindegyik erősítő kimeneti körében transzformátor feksz'ik. E transzformáto-30 rok szekundertekercselései nem kapcsolhatók minden további nélkül párhuzamosan vagy sorosan. A szekundertekercselések párhuzamos kapcsolása esetén a kisfrekvenciájú rezgések erősítése jelenitéke-35 nyen gyengül, miután az egyik kimeneti t ranszformát or szekunder tekercselésével párhuzamosan olyan másik kimeneti transzformátor tekercse van kapcsolva, melynek impedanciája ezeknek a frekven-40 ciáknak a számára jelentékenyen kisebb. A tekercsek soros kapcsolása esetében viszont a nagyobb frekvenciák rezgéseinek erősítése csökken azért, mert ebben az esetben az erősítő kimeneti körébein fekvő impedancia túlságosan nagy. 45 Találmányunk szerint ezit. a problémát a következő módon oldjuk meg: A nagyobb frekvenciák számára való erősítő kimeneti transzformátorának szekundertekercsét kondenzátorral sorosan 50 párhuzamosan kapcsoljuk a kisfrekvenciák számára való erősítő kimeneti transzformátorának szekundertek'ercBelésével. A kondenzátort ebben az esetben úgy választjuk, hogy impedanciája a legnagyobb 55 j'rtkvenciák számára igen kicsiny, a kis frekvenciák számára pedig nagy. Ha a sziekundertekercseikiet sorba kívánjuk kapcsolni, a legkisebb frekvenciák számára való erősítő szekundertekercsével párhu- 60 zamosan oly kis kondenzátort kell kapcsolni, mely a legnagyobb frekvenciák számára való erősítők által erősítendő rezgések számára gyakorlatilag rövidzárlatot jelent. „Rövidzárlat"-on elhanyagolható 65 ellenállást értünk. Ily módon tehát lehetővé válik, hogy mindegyik frekvencia számára kedvező igazodást érjünk el. Kitűnt azonban, hogy az erősítő csövek karakterisztikáinak linearitáfiia tekinteté- 70 ben fennálló hiány folytán összegezés! é<? különbözeti frekvenciák létesülnek, melyek zavarokat okoziniak. így például aránylag kis- vagy nagyfrekvenciájú olyan két rezgés, mely rezgések maguk egy mieg- 75 határozott erősítő útján az elosztókábelre nem vivődnek át, olv összegezést és különbözeti frekvenciákat idézhetnek elő, amelyek abba a körzetbe esnek, mely körzet számára ez az erősítő a kábelhez be 80
